Szereted a kéket, és nincs rá konkrét okod
Szereted a kéket, és nincs rá konkrét okod. Kedveled. elcsábít te, kérlek arra buzdít Ez a kedvenc színed, és csak az jut róla eszedbe, hogy nem ezt választottad, elkerülhetetlen, hogy szeresd Santorini kupoláinak kék színét, a tenger és az óceánok színét, a gémet. és Giotto ege, a lapis lazuli és a farmer színe. Paul Newman szemének színe és Joni Mitchel hangja, amikor azt énekli: „Kék. A dalok olyanok, mint a tetoválás”.
Szereted a kéket, és elveszted magad pigmentjében, de ez a varázslat, a szerelmed dühösen modern emberré varázsol. Vagyis be valaki dühösen modern az elmúlt évszázadokból, mert a barlangokban a neolitikus őseid a vér és az agyag vörösével ábrázolták a világot. Mert a középkor lakói számára az ég nem kék volt, hanem fekete, piros, fehér vagy arany. Mert az ókorban csak az egyiptomiak használták az öltözködéshez (hála a középkori Európában figyelmen kívül hagyott réz- és kalcium-szilikátnak). Mert lapis lazuli bányák az afganisztáni Kokcha-völgyben voltak az indigó ára pedig kissé túlzó volt. Mert nehéz volt legyártani és elsajátítani. Mert A rómaiaknál a kék szem a nők rossz életének jele volt, a férfiaknál pedig a gúny jele. Míg a görög szövegekben szóhasználati zavarokat találunk a kék, a szürke és a zöld között.
Mindazonáltal, minden megváltozott a 12. században, amikor a művészek elkezdték ábrázolni Szűz Máriát kék palásttal vagy ruhával. Mária felemelkedése határozza meg azt csak Ella érdemelte ki a legdrágább pigmentet. És ebben a pillanatban kezd az arisztokrácia által leginkább vágyott színré válni, nemcsak az ólomüveg ablakokban és a műalkotásokban, hanem az egész társadalomban is: mivel a Szűz kékbe öltözik, a francia király is ezt fogja viselni. És három generáció után a kék arisztokratikus divat lett.
És ha ez nem lenne elég, a reformációval a kék értéke új lendületet kapott, hiszen a reformátusok méltóbb színnek tartották, mint a vöröset. A protestáns paletta fehér, fekete, szürke, barna... és kék köré tagolódott. És ez azt jelentette, hogy a tizennyolcadik században azzá vált az európaiak kedvenc színe. A romantika ezt a tendenciát fogja hangsúlyozni: akárcsak a hős, Goethe Werther az európai fiatalok kékbe öltöznek, a német romantikus költészet pedig ennek a melankolikus színnek a kultuszát ünnepli.
Is, ennek a melankóliának némi visszhangja megmaradt a szókincsben, mint a blues szó...
Kellett még valami? Nem vagy egyedül a kromatikus szenvedélyeddel, de ettől a kék nem lesz kevésbé lenyűgöző vagy kellemes. Készen állsz a blues lakomára?