Az elmúlt évek során tudatosabbak vagyunk bizonyos ügyletek fenntartásának és helyreállításának szükségességéről, különösen, ha arról beszélünk természetes környezetünket és azok összes nyelvét . Felfedeztük, hogy a kerámia történetek százait öleli fel, városokat, amelyek fellendítették tevékenységüket a járvány idején vagy vállalkozók, akik mindent az irányításra hagytak a szőlőskert vagy vidéki szállodát alapítanak.
De mindenekelőtt három olyan szakmában mélyedtünk el, amelyeket soha nem szabad kihagyni. -vel beszélgettünk három nő, akik ma évszázados tevékenységek irányítását tartják kezükben , egyesek veszélyben, mások javában.
Redeiras Artesás O Peirao galíciai szövetsége, Galícia.
Redeiras: megpörgeti a tenger egyensúlyát
Egy galíciai kikötőben egy nő hálót fon vele bölcsesség aki ismeri a tenger egyensúlyát, halászatát és tevékenységét. Gyakran, a turisták gyakran összekeverik ezek a nők turisztikai látványosságokkal, talán az önkormányzatok által támogatott, hogy magasztalják a galíciai ikonográfia az élmény részeként. De ez tényleg egy szakma.
A rederák a felkészülés iránt elkötelezett szakemberek, olyan felszerelések és halászfelszerelések javítása és karbantartása, amelyek láthatósága után látenssé vált a Prestige katasztrófa. "Itt kezdtünk el harcolni" - mondta Verónica Verés, a Redeiras Artesás O Peirao galíciai szövetségének elnöke a Condé Nast Travelernek. „Mi redeirák nem voltunk a tenger munkásaiként ismerték el, így mindannyian összejöttünk, és így kezdődött tevékenységünk diverzifikációja”.
Amellett, hogy továbbra is a galíciai tengerek alapvető szövetségeseivé válnak, a rederák ma újra feltalálnak egy veszélyben lévő szakmát különféle tevékenységeken keresztül: beszélgetések, ruházati műhelyek hálókkal (például az Enredadas projekt, Artesanía de Galicia és Loewe), vagy négy modulra osztott tanfolyamok fő horgászfelszerelés (vonóháló, erszényes kerítőháló, horogsor és kisebb művészetek).
Tangled Project, Galicia.
Egy másik alapvető tevékenysége ma az hasznosítsd újra azokat a hálókat, amelyeket a Xunta lefoglalt a tengerek belsejében számos fenntartható kezdeményezésen keresztül: „újrahasznosítjuk ezt az anyagot. Néha utakon vagy egészségügyi dobozok készítésére használják őket. Most megvan egy projekt az ABANCA-val, egy galíciai bank, amelyen keresztül a tengerből származó vonóhálókat használjuk, hogy célokat tűzzünk ki a futballklubok és kézműves. Sokat takarítottunk ott, ahol volt háló”.
Veronika számára adja tovább ezt a mesterséget ugyanolyan fontos, mint a tengerek tisztán tartása. Tanítsd meg, hogy vannak horgokból álló gyűszűk, amelyek a szürke tőkehal horgászatára összpontosítanak. Beszél valamiről a kerítésművészet erényei valamint a szardínia és a fattyúmakréla halászata, vagy a cserepek közötti különbség a homár fogására és tükörhálók rákhalászatban használják.
Jelenet a „Barxeres” rövidfilmből, Col.lectiu Mirades
BARCHERAS: A PÁLALEVÉL EMLÉKEZETE
Akadályozott tornácok alatt, egy tér közepén vagy a konyha magányában. Évtizedek alatt, sok nő faluból Alicante Marina Alta mint például Pedreguer vagy Gata de Gorgos dolgozni a technikán ismert, mint „fer llata” (verekedni) , vagy a mediterrán kézműves művészet korábban leválasztott pálmalevelekkel. a barcherák (valenciai nyelven barxeres) még mindig olyan gyakorlatot hirdetnek, amelynek neve utal a csónak alakú kosarak hogy a nők ezen a területen Alicante majd eladták, hogy hozzájáruljanak a családi gazdasághoz.
"A nők voltak azok, akik mesterségükkel karbantartották a házat" - mondja a barchera Elisa Carrion hogy Conde Nast Traveler. „Köszönöm a bároknak amit tettek, azzal, amit kerestek, mindent meg kellett tenniük a vásárlás a hét (olaj, rizs...). A probléma az volt, hogy amikor a termékek megérkeztek Hasonló olyan országokból, mint Marokkó, olcsóbban, a termelés elveszett . Ma barchákat készítünk a barátok és család, azoknak, akik szeretnek emlékezni arra, mit csináltak a nagymamáik.”
Jelenet a „Barxeres” rövidfilmből, Col.lectiu Mirades.
A hajókereskedelem Lluís el Sifoner helyi énekes-dalszerző és kutató műhelyei révén került elő. hogy igazolják e nők elismerését. egyetemes szövetségesei a kohézió a terület társadalmi és gazdasági fejlődését, a barcherák továbbra is olyan szabályozásra várnak, amely elősegíti ezeknek az ikonoknak a további gyártása nulla kilométer.
„Jelenleg van egy Jogi probléma, óta tilos hozzáérni a tenyérhez, amely mindig is a termékeink készítésének alapanyaga volt” – mondja Lluís el Sifoner a Condé Nast Travelernek. " Nincs olyan szabályozás, nincs törvény, amely lehetővé tenné Iskolánknak a kereskedelem visszaszerzését , mászzuk meg a hegyeinket, mint korábban, és gyűjtsük össze a szükséges pálmákat, amit úgy lehetne csinálni, mint Soriában a gombával: egyszerű engedéllyel . Még mindig felmegyünk, hogy leszedjük a szükséges pálmát, bár mindig arra várunk, hogy jöjjenek és megállítsanak minket.
Mézes kaptárok Camino de Santiago, Cacabelos.
BEA, A MÉHEKNEK SUTTOGÓ NŐ
Borja és Bea ugyanabban az utcában születtek gubók, simogató város az Santiago útja úton keresztül El Bierzo . Ötéves korában Borja végigkísérte nagyapját, Rogeliót Kongó elfeledett ösvényén, amíg el nem érte. egy nagy méhészet afrikai méhek által megszállt ősi kőből. Ez a faj annyira agresszív, hogy Borja maszkban és síkesztyűben ment, hogy elkerülje a méhek szeszélyei, nélkülözhetetlen rovarok az élet fenntartásához a bolygón.
Évekkel később, Bea és Borgia ők egy pár méhészek, akik mézet osztanak Camino de Santiago származására és e kereskedelem fenntartásának szükségességére való hivatkozásként.
„Méhészek nélkül nem lennének méhek a vadonban, főleg azóta a varroa atka érkezése ” – mondja Bea a Condé Nast Travelernek. "Ez a parazita Európába az 1950-es években hozták be Ázsiából és az itteni méh nem alkalmazkodott hozzá. A varroa már mindenhol megtalálható a világon, kivéve itt Új Zéland, és ez egy parazita nagyon veszélyes amely két-három éven belül összeomolhat egy kaptárt. Az, hogy ma is vannak méhek, a méhészeknek köszönhető”.
Méhsejt a Camino de Santiago-n, Cacabelos.
A szektor néhány éve átélt válsága ellenére Bea ezt biztosítja ez a piac sokat növekszik és egyre több fiatal foglalkozik méhészettel. A gyámok, akiknek a méz begyűjtésén túlmenően a különböző fenyegetések a lépek közül: a mézet kereső medve nem csak a mesékben létezik, hanem valós veszélyt is jelent, amellett, hogy várostervezés hatása, növekvő költségek és a feldolgozatlan méz más országokból való behozatala. „A minőségi spanyol méz külföldre kerül, a kínai pedig ide kerül be” – mondja Bea, aki önállóan osztja el kézműves mézét tekintettel a nagy területeken történő értékesítés lehetetlenségére.
Bea a mézről, de főleg a mézről beszél egyedülálló és értékes környezet, nagy tölgyes és parafatölgyes erdőkből. Mediterrán éghajlat, amely életet lehel ebbe az Elfelejtett út, a Téli út és a Santiago-i francia út által lezárt sarokba.
Emellett a Paradores kezdeményezésen keresztül Bea és Borja történetébe is belemélyedhetünk “Természet az érzékekért” szállójában Villafranca del Bierzo.