fütyülök gumit
kezdetekor La Gomera, Román rendező filmje Cornelieu Porumboiu (már a mozikban), a főszereplő, Christi (Vlad Ivanov), egy korrupt zsaru, maffia bejelentő érkezik a kompra La Gomera szigete. Tiszta égbolt, az a zord partvonal, a tenger. Úgy tűnik, a paradicsom vár. Ő elől menekül egy szürke, szomorú, veszélyes Bukarest. Egy nagyszerű nővel találkozik, Gilda (Catrinel Marlon), és tanulni a gomerai síp hogy folytathassa kapcsolatát a rosszfiúkkal. De nem kell sok idő, mire rájön, hogy még ott is eltévedve figyelik őt.
„Vonzott a gondolat, hogy ezt megmutassam ellenőrzött társaságban amelyben mindenkinek szerepet kell játszania,** a kommunikáció egy nagyon régi formája lehetővé teheti az emberek számára, hogy elkerüljék ezt az irányítást”,** magyarázza Porumboiu a helyszín és a nyelv ürügyként való megválasztását filmje számára.
Érkezés La Gomerába.
A román rendező (Bukaresttől keletre 12:08-kor) egy évtizede fedezte fel a gomerai sípot, feleségével, Arantxa Etcheverria baszk művésznővel Saint Jean de Luzban nyaralva. És megszállottja lett ennek a nyelvnek, amelyet a kanári őslakosok alkottak meg a 16. században. „Épp most fejeztem be a filmemet rendőrség, melléknév a nyelvről és annak politikai célokra való felhasználásáról. A fütyült nyelv lehetőségnek tűnt számomra, hogy folytassam ezt a témát, de más módon” – folytatja.
Cristi La Gomerába jön tanulni ezt a titkos és történelmi nyelvet. Egy nyelv, amely fejlődött hogy képes legyen nagy távolságokon kommunikálni ezen a Kanári-szigeten bonyolult orográfiájával és sípokon keresztül (az ujjak szájban elfoglalt helyétől függően eltérően) más nyelvek hangzását idézi elő.
Egyik szakadékból a másikba, az eredeti lakosok fütyörészve beszéltek egymással, néhány különös, hanglejtött füttyszóval, ami először guanche fordításból, majd spanyolból lettek (Ma még angolul is beszélik). Ennek a titkos nyelvnek a történetében, de bűnös célokra használva, Porumboiu sajátos narratív stílusának és színrevitelének megalkotására alapozta magát.
La Gomera szakadékai.
KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG
2009 óta a gomerai síp az Az emberiség szellemi kulturális öröksége az UNESCO-tól, a Kanári-szigeteki kormány munkájával elért elismerés ennek a sajátos nyelvnek a történelmi és néprajzi jelentőségének helyreállításáért.
Bár eredetileg El Hierroban vagy Tenerifén is beszélték, La Gomerában volt, ahol egészen a 20. századig használták, különösen a pásztorok és a gazdák körében. A múlt század közepén azonban az egymást követő válságok, a vidéki élet felhagyása és a telefon bővítése az apáról fiúra szállt nyelvet tudó lakosság kialudt. A kilencvenes évekig az adminisztráció döntött a visszaszerzésről és ma ezt tanítják az iskolákban megőrizni ezt a kulturális örökséget, amely egy egyedülálló szigethez kapcsolódik.
Catrinel Marnol és Vlad Ivanov.