Semo tutti romani: amit a romanescóról, a római dialektusról tudni érdemes
Az ő korszakában és annak ellenére, hogy Vittorio Gassman megvédte a románságot, amikor a Római Köztársaság politikusát képviselte a híres filmben. Luigi Magni ( Scipione l'Africano ), csak a latint beszélték hivatalos nyelvként.
Ez a középkorban, a Birodalom bukásával történt, amikor elkezdődött ennek a nyelvnek a hanyatlása egy népszerű dialektus, informális, vulgáris, szórakoztató, spontán, kreatív, folklór, friss, gazdag köznyelvi kifejezésekben , a szentek imádása és paradox módon az istenkáromlásokkal való visszaélés, mint pl Li mortacci tua! (ismert, mint Romanaccio , vagy annak a kis finomságnak a kiküszöbölése, amelyet elődje mutat) . Szintén az egyszerű szavak kedvelése a mély fogalmak iránt. Tiszta filozófia.
Scipione l’Africano, romanescóban szaval
A római dialektussal való első érintkezésem és/vagy összeomlásom három éve történt, amikor az olasz fővárosban, a Termini mélyén egy raktárban kezdtem dolgozni. Én, aki hét évvel azelőtt Rómában Erasmus-ösztöndíjas voltam, magabiztosan érkeztem a találkozóra, hogy találkozzam új kollégáimmal: mind rómaiak, mindannyian számomra teljesen ismeretlen nyelven beszélnek. „Mo, nniamo a manja”, Mindig hallgattam étkezés közben. Végül megértettem délben a tésztát nem bocsátják meg, annak ellenére, hogy olaszul ezt mondták, és ezt mondják: „ Adesso andiamo a mangiare”.
Sajnos ott, titkos helyeken, periférián, alacsony alapokon vagy csak a városban születettek összejövetelein (tartózkodj a sznob típustól A Nagy Szépség ) és csak ott, ezt a nyelvet karanténban beszélik. Színpadi életforma - amikor még nem Róma volt a főváros - amelynek fonémáiban és nyelvtanában korábban toszkán hatások voltak, maga Firenze és az egyház egyes szférái megtagadták, hogy előnyben részesítették Dantét, összetett, zaklatott, dühös és elegáns.
Évszázadokon át a román tiltott nyelv volt a széttöredezett Itáliában , megosztott, minden nemzet-identitás nélkül. Ebben rejlik jelenlegi nehézségei, de ott van a bűnbánata is, hiszen ő ösztönözte a teremtést kis mikroklíma a nyelvükkel, szokások, egy cselekvő én tükreinek megfigyelése, mindazzal a zsenialitás és érzékenység mellett, amit ez az emberek részéről magában hordoz. Róma, a legfontosabb régi negyedekkel (Monti, Testaccio vagy Trastevere) Ez tiszta színház. Egy színpad, amely kizárólag az utcáról kivett, globalizációtól szenvedő színészek varázslatából él. Ez két költőt magával ragadott akik szarkasztikus szonettjeik révén örökre megmentették a semmi felé tartó nép szavát. És hogy ma a kihalás veszélye által védett faj.
A legzsigeribb Rómában romanescot fog hallani
Trilussa században és Giuseppe Gioacchino Belli században sikerült friss levegőt szívniuk a romanescóba, visszaadva annak bizonyos presztízsét Olaszország-szerte, és bemutatva az egész világnak. Carlo Alberto Camillo Mariano Salustri aktuálisabb volt, és kevésbé bonyolult az olvasó számára. Hendecasylays verseinek nagy részét a Rugantin , egy 1848-ban alapított folyóirat, melynek neve a több mint száz évvel ezelőtt Trastevere-ben élt szereplőről: a trasteverinóról származik, más néven. Foltokba öltözve, piszkos és széles rongyokba öltözött, amelyek az örök mosolyt keretezték a szájon.
Éles, éles nyelvvel, nyíllal a szóban, Trilussa ( Er compagno scompagno , Stelle di Roma bármelyik A statisztika ) keményen bírálta a fasizmus éveit és a háború utáni éveket. Néhány vatikáni szféra is. Szövegei, akárcsak Kafkáé vagy Orwellé, a mai társadalomra extrapolálhatók. Illetve, mint Belliben ( A halál a kóddal, A majom teremtése bármelyik Er giorno der giudizzio ), sok a melankólia, az emberi nyomorúság, a pikareszk, a kiábrándulás, a halálos bűnök, a belső gyötrelem, a gúny, a mesék, és sürgető szükség van az isteni humanizálására és a profán karikírozására.
Fejlődése kulcsfontosságú pillanatban merült fel, pontosan akkor, amikor Olaszország a csata után befejezte egyesülését Porta Pia , amelyben a bersaglieri felszabadította az országot a pápa hordáitól. Egy évvel később, 1871-ben megszületett maga Trilussa, és Róma volt a főváros . Ismét a világ közepén található, kiváló táptalaja volt a költőnek, aki névadója tanúságtételét felvette és újraindította a románságot, mint önkifejezési és világfelfogási módot. A feljelentés, a humor és a beletörődés kulcsában... Mert Rómát nem megértik, hanem elfogadják.
Sok év telt el, a város megtelt az ország minden részéről érkező turistákkal és bevándorlókkal. A vámok elvesznek és a megmaradt hiteles bennszülöttek (Carlo Verdone, Francesco Totti, Gigi Proietti…) sajnálják, hogy a múltban jobb volt. Abban az igényben, hogy visszaszerezze azt, a Román Akadémia , ahol egy csoport ember (50 éven aluliak közül senki) összegyűlik, hogy elmélyüljön és feltámasztva a múlt verseit, találjon ki újakat, mentődalokat Gabriela Ferritől, vagy egyszerűen emlékezzen arra a Semo tutti romanira.
És ez olyan nagyszerű és különleges, hogy soha nem lehet elfelejteni. Elbizakodottságuk akkor született meg, amikor elkezdték meghódítani az ókori világot; gyengeségük, amikor a középkorban egy kisvárossá süllyedtek egy csizma alakú földterület közepén, amelyet különböző civilizációk szálltak meg. elszigetelt, meztelen, és csak az aureliuszfalak védik , tudatosult a helyzet és megkeményedett a viszontagságokban. Logikus és normális, hogy ma egyszer az egyik fő fegyverüknek adják az örök életet: a szó, annak román nyelvjárása. Ez a jelenlegi létezésed kezdete.
Kövesse @julioocampo1981
_ Az is érdekelhet..._* - A legjobb street food Rómában (a rómaiaknak)
- Én, Róma
- Graffiti városok (Banksyn kívül)
- Roma Nuova: a modern örök város
- 100 dolog Rómáról, amit tudnod kell - A legjobb étkezési helyek Rómában
- Trastevere olyan helyek, ahol egyetlen turistát sem talál
- Római kalauz
Trastevere, Romanesco környéken