Coria del Río: Sevillában fennmaradt szamuráj hagyaték
Ha elmondjuk, hogy 15 kilométerre Sevillától, Coria del Río kisvárosában több mint 700 szomszéd van, akiknek vezetékneve Japán, Talán ez a legkülönösebb anekdotának tűnik számodra. Vicces tény, több nélkül.
Ha azt is elmondjuk városháza homlokzatán ennek az országnak a zászlaja van kifüggesztve , valószínűleg meg fog lepni.
De ha azt is megvalljuk, hogy Coriában minden évben megünneplik a Japán Bull Nagashi ceremónia , hogy van olyan cég, amelyik olyan szaké italt gyárt, amely forradalmasítja a piacot, és hogy 2013. a városba látogatott a japán császári trón akkori koronahercege, Naruhito , talán már kezdi gyanítani, hogy valami furcsa történik itt.
Hát igen, barátom: valami furcsa történik. Inkább különleges. És az is kiderül Coria del Río lakóinak nagy része szamurájok leszármazottja. Hogyan olvassa el? Mit szólnál?
Az eredet okának megértéséhez javasoljuk, hogy tegyen valamit, amit szeretünk: időutazás. Ebben az esetben egészen 1614-ig, addig az időpontig, amikor a Keicho japán követség vezette. Szamuráj Hasekura Tsunenaga , kalandot vállalt a japán Sendai városból, Spanyolországba tartó útra kelt a japán ország első diplomáciai küldetése Nyugaton.
A küldetés, amely, ne feledje, egy elegáns galleonban vitorlázza őket a tengeren, navigáljon Sanlúcar de Barramedába, és menjen fel a Guadalquivir folyón hogy Coria del Ríón áthaladva elérjük Sevilla kikötőjét.
Az élet dolgai, ennek a különös legénységnek egy része különösen vonzódott ahhoz a mélyen gyökerező, andalúziai viselkedésű kisvároshoz. Annyira, hogy néhány tagja végül maradna… örökre.
Hasekura Tsunenaga szamuráj szobra Coria del Ríóban
A ROMÁNCIÁN TÚL
Kicsit mélyebbre ásva ennek a kalandnak a valódi természetét, a történelem azt mondja, hogy az, ami ezt a kíséretet a mi földünkre hozta egy csipetnyi kereskedelmi megállapodás Sendai urától – egy földbirtokos ebből a japán városból, aki nagyon szeretne pénzt keresni – Fülöp Új Spanyolországával III.
Ezekben az üzletekben őt is arra ösztönözték, hogy avatkozzon be Luis Sotelo ferences szerzetes hogy megpróbáljon egy szeletet szerezni. Ez volt az az idő, amikor ** jezsuiták és ferencesek igyekeztek megnyerni a versenyt a kereszténység ellenőrzéséért a világban.**
Sotelo elvesztette a csatát Japánban, és úgy döntött, hogy jelentkezik az új küldetésbe, amelyet éppen azért szerveztek, hogy megpróbálja Megtalálják mind a spanyol király, mind a Vatikán védelmét, és püspökséget biztosítanak neki Japán északi részén.
Ennek az útnak a vége azonban nagyban eltér a várttól: a több mint másfél év alatt, ameddig a spanyolországi út tartott, és miután sikerült audienciát tartani a királynál, III. Felipe figyelmét más házimunkák zavarták, Japánban pedig betiltották a katolicizmust , így ezek a törekvések félreestek.
Azok viszont, amelyeket Andalúziába érkezve hoztak létre, nem: Kasekura Tsunenaga vissza fog térni származási országába, igen, de az őt kísérő többi szamuráj, tengerész és kereskedő közül sokan úgy döntöttek, hogy Coriában maradnak világos szándékkal: új életet kezdeni.
Coria del Río vagy a sevillai szamuráj hagyomány
A JAPÁNOK, TALÁLKOSSÁG MINT VEZETÉKNÉV
Mivel a tények 400 évre nyúlnak vissza, a valóság az A 21. század Corianosai keveset tudtak ezekről a japán gyökerekről. Sem azoknak az ázsiai vonásoknak az okáról, amelyek egyes lakóinál igen csekély mértékben jelentkeztek, sem kb a városban ad nauseam ismétlődő vezetéknév eredete: Japán.
Minden megváltozott, amikor egy szomszéd, Virginio Carvajal Japan, elkezdte vizsgálni ezeket a tényeket , és még inkább, amikor 2013 a jelenlegi császár, Nahurito Coriába látogatott, hogy megemlékezzen a mitikus expedíció négy évszázadáról. Megerősödtek a kapcsolatok a japán ország és Sevilla városa között, és a régi dokumentumokra és a bibliográfiára támaszkodva sikerült visszanyerni a történelem nagy részét.
Így derült ki a Japán vezetéknév egy anekdotából származott a legegyszerűbbek közül: amikor azok a japánok Coria del Ríóban telepedtek le, kapcsolatot ápoltak a város asszonyaival, családot alapítottak és gyereket vállaltak, az ügyeletes pap képtelennek érezte egzotikus vezetékneveinek kiejtését. A legegyszerűbb megoldás? Tedd rájuk Japánt, és ennyi. Probléma megoldódott.
Ha ma Corián sétálgat a japán múlt után kutatva – azon túl, hogy megkéri az egyik szomszédját, mutassa meg a DNI-jét, csak kíváncsiságból –, hozzá kell járulnia. a Paseo de Carlos Mesa, egy gyönyörű út a Guadalquivir mentén, ahol a Kasekura Tsunenaga emlékét állító szobor áll , kimonóval és katanával.
Nem ritka, hogy gyakran találkozunk Önnel japánok csoportjai, akik úgy döntenek, hogy ellátogatnak a városba, hogy felkutassák őseik történetét. Az is nagyon közel van egyébként, a "Yashiro a parton" emlékmű – a Lelkek Temploma –, még egy tisztelgés ehhez a bravúrhoz, ezúttal a japán művésztől Kiyoshi Yamaoka 2017-ben.
Évek óta Kasekura Tsunenaga szobrát kísérik Cseresznyefák – az elsőt maga Nahurito ültette, a másikat a japán tervező, Kenzo – amelynek virágzásával a coriusok minden tavasszal Hanamit ünnepelték. De van még ennél is több: egy másik furcsa mód, ahogyan a város kijelenti gyökereit a Toro Nagashi ünnepség, amelyet minden augusztusban tartanak.
És miből áll egy ilyen hagyomány? Nos, egy nagyon spirituális rítusban, amelyet sok japán városban ünnepelnek, és ahol tipikus gyertyafényes papírlámpásokat dobnak a folyóba – jelen esetben a Guadalquivirbe. A japán hiedelem szerint az elhunytnak szentelt ünnepek alatt szellemük felkeresi régi otthonaikat és csak azoknak a lámpásoknak köszönhetően tudják, hogyan térjenek vissza a túlvilágra.
Coria del Río egyébként az egyetlen hely Japánon kívül, ahol ezt a hagyományt ünneplik.
Carlos Mesa séta
VERSEK, ORIGAMIS ÉS EGY JAPÁN-ANDALÚZ LÖVÉS
A hagyományos fesztiválokon túl azonban Coria minden alkalmat kihasznál, hogy megemlékezzen azokról a kötelékekről, amelyek a felkelő nap országához kötik – és amelyeket egyébként 2019-ben még a filmvásznon is bemutattak. Dani Rovira és María León a Japán című filmben—.
Például a Japán Kultúra Hete : Érezze a napokat, amikor együtt ünnepelheti gyökereit Japán főzőtanfolyamok, origami és japán kalligráfia workshopok, hagyományos zenei koncertek, kimonó kiállítások és még cosplay versenyek is. Ugyan, nem meglepő, hogy aki a legtöbbet és a legkevesebbet Coriában kibökik néhány kis szót japánul, és pillanatok alatt elkészít egy remek sushit.
Ez a nagy lelkesedés minden iránt, ami az ázsiai országgal kapcsolatos, Japánt olyan különleges vonzalommá tette Andalúzia e kis szeglete iránt, hogy még a császár is egy tankát szentelt neki: öt- és héttagú verses kompozíciókat amelyeket általában a császári család ír, és amelyeknek több mint 1400 éves hagyománya van. Természetesen ki van téve a városházán.
De ha van valami, ami bizonyítja ezt a közösséget a két ország között – és amit szeretünk –, akkor az Francisco Bizcocho vállalkozó találékonysága, aki pillanatokig habozás nélkül úgy döntött, hogy néhány éve fogad valamit, amiről tudta, hogy nem okoz csalódást: Corian stílusú szaké. És hé, az üzlet a legjobban működik.
A corian stílus alatt pedig azt értjük, hogy alkotója inkább helyi ízt akart adni neki, mert valamilyen módon világossá kellett tenni, hogy végül is Andalúziában vagy, így úgy döntött, hogy a japán szakét keveri a város egyik leghagyományosabb desszertjével: a rizspudinggal. Az eredmény az volt Keicho Sake , melyből egy kitűnő krémet az adatok alapján évente több mint 30 ezer palackot exportálnak az egész világra.
Még egy példa arra az örökségre, amelyet kétségtelenül Coria del Ríóban hagytak azok a tizenhetedik századi szamurájok, akik szerelmesek a délbe. És egy csodálatos módja annak a japán léleknek, amely bár inkább fikciónak tűnik, mint valóságnak, továbbra is megmarad Coria del Ríóban. Nem számít, mennyi idő telik el.
Így… Campay!