Eljön az életben az az időszak, amikor nem menekülhetsz a megnyugtató leves melegétől.
Abban a pillanatban, amikor ráébredsz, hogy nincs visszaút, már eltévedtél: felnőtt [talán 33 éves vagy annál idősebb] lettél, aki tudja, hogyan kell értékelni ezt a kulináris készítményt, amely egykor a szegények megélhetését jelentette. és azt ma a legsikeresebb éttermek konyháját veszi át . Mi lesz ezután? Egyenesen ülni? Helyezze a szalvétát a térdére? Vagy helyeslő arcot ölteni, amikor a sommelier egy kereszt- és vezetéknévvel ellátott borkulínt szolgál fel?
Elmúlt az az idő, amikor a levesevés a betegség szinonimája volt [olvasd halálos másnaposság] vagy ha kicsit hátrébb ásnék, az is, amelyben a nagymamám brióval és mesterséggel rögtönzött fokhagymaleveseket készített éhes unokái étvágyának kielégítésére, olyanokat, amelyeket a bicikli hátán hordtunk [olvasd a Red Torrotast], mint pl. az Apokalipszis lovasai, akiknek nem maradt semmi elpusztítanivalója.
Már egy ideje kinyilvánítottuk a szerelmet a „kanálnak”: pörkölt, párolt burgonya, marmitaco, lencse formájában... de most egy lépéssel tovább megyünk: ezeket a pörkölteket megfosztottuk mindenféle félelmetes eszköztől (húsdarabok, gumók, szalonna stb.), és ezt gyakoroljuk. minden további nélkül kortyolgatja azt a helyreállító húslevest, amelybe csak „háziállatként” engedjük be a kenyeret.
Huszonévesek, itt egy minta a jövőből, ami hagyományos receptek formájában vár rád (olvasd: ki van zárva mindazok, akik még a szülői házban élnek, hiszen természetesnek tartom, hogy nem kerülhetik el a szerdai pörköltlevest ) .
A francia hagymaleves gratin, sajttal a tetején.
HAGYMALEves VAGY LEVES À L'OIGNON
A francia Alexandre Dumas már a Három testőr című művében is beszámolt róla, és úgy határozta meg, mint "a vadászok, az alacsony életűek által kedvelt és a részegesek által tisztelt leves". Nyilván akkoriban A párizsi bulik varázsitalként fejezték be a jövőbeli másnaposságok ellen, amellett, hogy istentelen órákon szolgálják fel a Halles Baltardot körülvevő nyomornegyedekben, vagyis azon a piacon, ahol a párizsi társadalom „virágja és krémje” működött. Ezekben Az „éttermek” még erőteljesebbé tettek volna, ha egy réteg sajtot adtak volna gratin változatban (gratinée). Mi a bukolikus változat mellett döntöttünk, amely XV. Lajos királynak tulajdonítja feltalálását, aki, mint egy elkeseredett alkimista, egy vadásznapon összekeverte volna az egyetlen hozzávalót, amit a palotában találhatott volna. De az a tény, hogy a recept már a 14. században megjelent a Le Viandier középkori szakácskönyvben, szétzilálja ezt a csodálatos elméletet (lehetetlen, hogy egy király főzzön/grillezzön).
Hová kell vinni:
Ban ben Párizs Az Au Pied de Cochon éttermet ajánlják, amely hagyományos és nagyon korrekt, de ha el akarsz menekülni a dühös tömeg elől a trófeatálat keresve, jobb, ha a Bouillon Racine-t választod.
Még egy zamatos és bozontos minestrone is lehet tervező.
MINESTRON
Az olaszok mindent megtesznek, hogy különbséget tegyenek a zuppa és a minestrone között, amely annyira tele van darabokkal, hogy úgy néz ki, mint egy kínai nyilvános uszoda augusztusban. Az első a suppa kifejezésből származik, és egy szelet kenyéren tálalták, a második pedig a ministrare, „osztja” szóból – feltehetően a családfő –, és Általában zöldségekkel, rizzsel, tésztával vagy árpával készítik. Utóbbi legrégebbi történelmi utalása némelyikben található századi versei del Tufo márkitól, amelyben egy „könnyű” minestra maritata-ról beszél amiben biztosítja, hogy nem hiányozhat a kolbász, a szalonna, a sonka, a sopressata (pácolt szalámi), édeskömény és sajt belsejében, hogy az aroma igazán átható legyen.
Hová kell vinni:
Ma ez az erőteljes recept, a nápolyi konyha klasszikusa, olyan tekintélyes szakácsok keresik fel újra, mint a csillagos Gennaro Esposito, a Vico Equense-i Torre del Saracino étteremben, aki mesterien finomította a megjelenést és az összetevőket.
SZÉK
Nem mi leszünk azok, akik meg merik azonosítani a Chairo eredetét, azt marhaszegélyből, chalonból (szárított marhahúsból), bárányból és zöldségekből készült sűrű leves (szárított burgonya, édesburgonya, zöldbab, mote, főtt búza) és még sajt is. Noha megtalálható a perui gasztronómiai receptkönyvben, az igazság az, hogy a bolíviaiak jelenleg kulturális plágium miatt elítélték ezt a szomszédos országot a kulturális minisztériummal szemben. Biztosítanak róla, hogy a La Paz Charo eredete a bolíviai La Paz városában található. Bárhogy is legyen, bonyolult eldönteni, hogy mi volt a tyúk vagy a tojás előtt, és még inkább, ha figyelembe vesszük, hogy a szó az aymara nép nyelvéből származik, akik a Titicaca-tó andoki fennsíkját foglalják el (Elszórtan Bolíviában, Peru déli részén, Chile északi részén és Argentína északnyugati részén). A bolíviaiak azt mondják, hogy „plágiumot” fogsz azonosítani, ha olyan összetevőket találsz a tányéron, mint a tök (egyfajta sütőtök), amely egy perui extra, amelyet a szomszédok meglehetősen rossz szemmel néznek.
Hová kell vinni:
La Paz környékén ez a leves gyakorlatilag minden étteremben megtalálható. Marka Tamboban a zenés műsor is hozzáadódik.
Reggelire megfelelő miso levest talál a tokiói Park Hiattban.
MISO LEVES
A japán mitológia biztosítja, hogy a miso leves isteni ajándék enzimeinek és erjesztőanyagainak köszönhetően egészséget és hosszú élettartamot garantál (a miso egy szójababkrém, amelyet kilenc és 36 hónap között erjesztenek). És bár eredetileg a szokásos dolog az volt, hogy reggeli közben vettem be a hegyvidéki területeken, Jelenleg minden étkezéshez elkíséri (mint itt kenyér is lehet). Ne lepődj meg, ha Kína egyes területein is megtalálod, mivel más elméletek szerint a miso valóban a szárazföldön keletkezett, és később, a hetedik században került a japán szigetre.
Elengedhetetlen és Soha nem hiányzik a makrobiotikus menükből, vagy az ájurvédikus és kínai orvosláson alapul. tulajdonságai miatt: többek között vitaminok, ásványi anyagok, szénhidrátok, fehérjék és illóolajok. Olyannyira, hogy egyfajta varázsitalnak is mondhatnánk, hiszen a legújabb tanulmányok a fogyasztást a rák megelőzésével kötik össze. ó! és ne felejtsd el meginni ezt a levest a kanál nem elengedhetetlen, az a szokásos, hogy pálcikával megesszük a benne lebegő szilárd ételeket, például hínárt vagy tofut, majd közvetlenül a tálból isszuk.
Hová kell vinni:
Nélkülözhetetlen a vörös miso leves a tokiói Park Hyatt reggelinél, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik a városra, és a szobájában is elfogyaszthatja (ha akarja, pimaszul felkorbácsolhatja, és énekelhet).
A marseille-i Miramar étterem séfje a Bouillabaisse elkészítéséhez tart órákat.
BOUILLABAISSE
Marseille városára jellemző, bár valóban a provence-i gasztronómiához tartozik. Logikus az a gondolat, hogy ezt a levest a legszerényebb mediterrán halászok házában kezdték volna főzni a nap eladatlan halaival vagy a tenger legrondább kőhalaival. A tengeri sügér, tengeri keszeg, még a szardínia is a leghagyományosabb receptek között szerepel, bár jelenleg ragaszkodnak a homár vagy kagyló hozzáadásához, ami teljes szentségtörés a legkonzervatívabbak számára, akik szintén nagyra értékelik, hogy a húslevest egy szelet száraz házi kenyéren tálalják (pontosabban Marseillais marette) és hogy a halat utána adják hozzá.
Hová kell vinni:
Igazi klasszikus a marseille-i Miramar étterem, amelynek csak azért bocsátjuk meg a kagylót, mert séfje, Christian Buffa minden hónap harmadik csütörtökén mesterkurzusokat tart a bouillabaisse helyes elkészítéséről. Foglaljon a Marseille Turisztikai Iroda honlapján.
A cocido maragato „forgalmát” fordított sorrendben szolgálják fel.
COCIDO MARAGATO LEVES
A végére hagytam, mint ennek a maragato ételnek a fogyasztásánál a pörkölt levesét. Ezen a Leones-i vidéken hagyomány, hogy a felszolgálás sorrendjét változtatják, vagy ahogy ott mondják, a „los vuelcos”-t visszafelé szolgálják fel: először a húst, majd a csicseriborsót és végül a levest. Ezt a változatot a környék vének a öszvérhagyományoknak tulajdonítják, ahol a húst már megfőzve hozták, és amikor megálltak pihenni az út menti fogadókban, egy forró, megnyugtató, gyomrot rendező levessel fejezték be. Más elméletek azon gazdálkodók pikareszkjéről beszélnek, akik attól tartva, hogy a spanyol függetlenségi háború alatt a francia csapatok étkezés közben meglepik őket, úgy döntöttek, hogy valami "jobb, mint a leves felett".
Bárhogy is legyen, az igazság az, hogy a Maragatería meglátogatása azt jelenti, hogy meg kell próbálni ezt a kiadós ételt, és azt javaslom, soha ne fogyassz túl sok levest (így lyukat hagy a gyomrodban), mindig finom, hála a intenzív íz, amelyet a chorizo, a disznócomb és a fül, a morcillo, a lacón, a szalonna stb.
Hová kell vinni:
Az egyik legsikeresebb az Entrepiedras étterem, amely Castrillo de los Polvazares városában található. És a végére a puding. Amúgy eszedbe se jusson a végén kihagyni a törkölylövést, ami elengedhetetlen, hogy ne legyen olyan nehéz az emésztés.