Indulás Murano felé a vaporettóval, és hátrahagyva a lenyűgöző panorámát Velencére.
Épp egy éve siránkoztunk, hogy a túlturizmus felemészti Velencét. Hónapokkal később a világjárvány fenekestül felforgatta a várost, és a tiszta csatornák utat nyitottak a természet újra előbukkanásához. De... most mi van?
Velence nélküled (Charles Aznavour)
Milyen mély érzelem emlékezni a tegnapi napra / Amikor Velencében minden a szerelemről beszélt nekem / Napnyugtakor magányom előtt / Távoli emléked keres engem
Micsoda csendes csend, micsoda végtelen szomorúság / Mennyire más Velence, ha hiányzol / Egy gondola megy, szerelmet oltalmaz / Akit adtam, mondd, hol van?
Micsoda szomorúság van benned, nem látszol egyformának / Te egy másik hidegebb és szürkébb Velence vagy / A romantikus fény derűs csatornája / És tegnap este abban a varázslatban, amely álmodozott
Micsoda csendes csend, micsoda végtelen szomorúság / Milyen más Velence, ha hiányzol / Még a múló holdnak sincs ugyanolyan fénye / Milyen szomorú és magányos Velence a szerelmed nélkül
Mennyire szenvedek, ha arra gondolok, hogy Velence meghalt / A szerelem, amelyre megesküdtél, hogy örökké tartasz / Már csak egy búcsú maradt, amit nem tudok elfelejteni / Ma Velence nélküled, milyen szomorú és magányos
A Riva degli Schiavoni a háttérben a San Giorgio Maggiore-bazilikával
Amikor legutóbb Velencében jártam, akkora hó esett, hogy a karneváli maszkok szinte jobban melegen tartották a fület, mint elrejtették az orrot. Mert igen, havazott a végtelenség, és farsangi napok voltak; a szublimált képeslap.
Mi jobbat kérhet egy utazó, mint megérkezni A világ legszebb városa -Először abban állapodjunk meg, hogy Velence a világ legszebb városa – és találd meg teljes pompájában: kolosszális hópelyhek táncolnak a gondolákon és végtelen jelmezek, amelyek kieresztik a gőzt furcsa nyüzsgés alatt, a nyüzsgés, ami 2020-ban nem létezett, de azelőtt óriási volt és egyben szerzetesi. Mert Velence arra kényszerít, hogy halk hangon beszélj, és ez mindig megkímélt egy kicsit a zajtól.
A Galerias dell'Academia egyik szobája
Valószínű tehát, hogy végül fejjel lefelé kapja el a vaporettót, és szálljon ki Giudeccában, ahol a régi Stucky malom fogadja, amely a 19. századi ipari neogótikus építészet tökéletes példája. Lássuk csak, már-már szentségtörés imádni, amikor elhagyod a reneszánsztól kirobbanó Velencét előtted. De igen, szeretjük, szeretjük a gigantikus téglatömböt, amely egykor makarónigyár volt, ma pedig egy elegáns Hilton szálloda.
Soha nem tudod, hol kezdd. És soha nem akarsz először San Marcosba menni, mert megtagadod az emléktárgyat, mert nem akarsz olyan lenni, mint a többi, és a szokásos fotót készíteni, ellenőrizd.
Tiszteljük nyugodt utcáit, bárjait, ahol inkább utazónak, kevésbé turistának érzi magát, Olyan dolgokat fedezünk fel, mint például, hogy Michelangelo három évig önkéntes száműzetésben élt itt, leesett állunk Palladio Santísimo Redentor temploma előtt, és igen, tele szuperlatívuszokkal.
Az árkádok impozáns oszlopsorukkal
Jól látható, a legjobb dolog Giudeccában az lehet, hogy újra átkel. Térjen vissza Velencébe, és döntse el, hogy megdicséri a Canal Grande-t, és meglátogatja Peggy Guggenheimet. Peggy Guggenheim akar lenni, mert otthon van, a Venier dei Leoni palota , ahol megérti, hogy a mecénás miért döntött úgy, mint oly sokan, hogy itt marad.
És akkor vásárolni fog egy kolosszális napszemüveget, egyet azok közül, amelyek már-már karneváli maszkhoz hasonlítanak, és most átadja magát a szuvenírnek: a Bellinihez a Harry's Barban, bár tudod, hogy nem ez lesz a legjobb a világon, mert mindet elkészítik, és egy fájlban, mintha hűtőmágnesek lennének, de kit érdekel. Harry Bellinije a legjobb a világon.
Egy pár az újévi vacsorát a Hotel Monaco & Grand Canal teraszán fogyasztja el
És nézel az eget. És látod a Canaletto, Tizian és Tintoretto színeit felvonulni magad előtt, azok a technikolorral festett naplementék jóval azelőtt, hogy Visconti megölte a várost Mann regényének szomorú adaptációjával.
Tadzio, a főszereplő nem Velencében alszik, hanem bent a lidot , az a tizenkét kilométeres nyelv, amely megnyalja ajkát egy szép nyár végén, mert amikor minden olyan ízű, mint a mozi, és Hollywood csillogása szublimálja a pompát.
A Santa Maria della Salute bazilika kupolája
Amikor utoljára Velencében jártam, karnevál volt, és nem volt más vírus, mint a túlzsúfoltság. amelyiknél kimerült a Grand Canal, rengeteg hajóút és felvonulás a Rialton keresztül.
Aztán jött a járvány, és a visszhang hallható volt az utcákon, a vizek Canaletto kékjévé váltak, és még olyanok is voltak, akik látni akarták a delfineket, amik palazzo-ból palazzoba ugrálnak.
A fotó hamis volt, de nem a vágyunk, hogy elképzeljünk egy ilyen Velencét. De nem, nem lehetsz a világ legszebb városa, és nem tehetsz úgy, mintha senki sem nézne rád. Most mi van, Velence.
A Palazzo Grassi ikonikus velencei rózsaszín árnyalata
Az előrejelzések szerint tíz év múlva senki sem fog élni Velence központjában –ma a lakosság alig 50 000 fő – a látogatók száma pedig meghaladja majd az évi 40 milliót, alig kétszer annyi, mint most.
Ezekkel az adatokkal az asztalon, Velencét régóta a turizmus aranytojást tojó libának tekintették. A mesés város, amely nem tudta, hogyan kezelje sikerét, s amely bájait ennyire kihasználva, véget ért velük. Nyilvánvaló, hogy a turizmus által termelt több mint kétmilliárd eurós profit nem kompenzálja az általa okozott magas költségeket.
Mit generál vagy mit generált, mert ezek a számok mind a múltból, a járvány előtti világból származnak. Ez a fél gázváros, amelyben gyakorlatilag mindenki turizmusból él, egy további problémával néz szembe: vegye vissza az elszegényedett gazdaság gyeplőjét amely rávilágít az összes kártya egyetlen számra történő fogadásának veszélyeire.
De mint egy jó válság, ez a kényszerszünet is egyedülálló lehetőséget jelent a vágyott Velence elképzelésére, amelyikben több a kézműves műhely, mint az ajándékboltokban, és ahol több a rezidens művész, több a környezetvédelmi projektekbe való beruházás és kevesebb az egynapos cirkáló.
Egyik napról a másikra Velence lett egy olyan laboratórium, ahol megoldásokat lehet kísérletezni a felelősebb és fenntarthatóbb turizmus felé. Az utazási szakma pedig szorosan figyeli, mi történik itt.
Felkészülés a hagyományos újévi versenyre a Fondamenta delle Zatterében
A szakértők szerint a megoldás nem annyira az, hogy kijelöljük a tetteseket – a tengerjáró hajókat? Airbnb?–, de azért egy befogadóbb modell kialakítása, amely a lakosok és a turisták közötti kölcsönös együttműködésen alapul.
Olyan modell, amelyben a turizmus hozzájárul (és nem von le) a városi infrastruktúrához, amely bevonja a polgárokat a történelmi és kulturális örökség gondozásába, és ami a legfontosabb, amely előtérbe helyezi a környezet tiszteletét és az együttélést.
Így, miközben a turisták apránként kezdenek visszatérni, és a városi tanács új intézkedéseket javasol, amelyek rövid távú célja a látogatók áramlásának kezelése és szabályozása. – forgókapuk a leglátogatottabb területekre való bejutás ellenőrzésére, idegenforgalmi adók, kvóta- és foglalási rendszer... –, a szállodák megerősítették kapcsolataikat a múzeumokkal, kézművesek és művészek egyesületeivel, hogy olyan kulturális programokat kínáljanak, amelyek más típusú utazókat csábítanak el, és a magánkezdeményezések egymás között koordinálják, hogy alternatívákat találjanak és új felhasználási módokat keresni azon épületek számára, amelyek a következő hónapokban várhatóan üresen és elhagyatva maradnak.
A Palazzo dei Camerlenghi reneszánsz homlokzata a Rialto híd mellett
Sokan felelevenítették azt a régi álmot, hogy Velencét Brüsszel és Berlin keverékévé alakítsák és minden bajra megoldásként tekintenek a város két egyetemére.
Művészeti alapítványok, kutatóintézetek, multinacionális vállalatok és digitális nomádok vonzásáról szól amelyek Velencét szellemi és tudományos epicentrummá teszik. A város másik nagy problémája, környezeti sérülékenysége a maga javára fordulhat, ill mágnesként szolgál a klímaváltozás tanulmányozása iránt érdeklődő intézmények számára.
Amíg várunk valamilyen jelentős változást hozó intézkedés végrehajtására, **az általunk kívánt Velencéről folyó vita nyitott és elfogadja a javaslatokat, és az ennek megvalósításához szükséges ötletek már megvalósultak. **
Velence színei