Csak egy séta Cordova ősszel a francia flaneur legtisztább stílusában, minden lehetséges misztikummal és hedonizmussal, megérteni, hogy a Cordovan udvar ez valami olyan lelkiállapot, amely túlmutat a tiszta esztétikai élvezeten.
Egy olyan tér, amelyet úgy terveztek, hogy ne akarjon máshol lenni a világon. Orális limbo, aromás és friss! ahol csillapíthatja a szellem elmélkedésszomját, és bekapcsolhatja a napi szépségadagját.
Az udvar olyanná válik, mint a Andalúz zen templom amelyet a klasszikus cordovai költő, José de Miguel ír le Donde Córdoba es patio című versében: „Ahol a mész évezredes rítus, hol a nap felhevült tégely, hol az árnyék békés fészek, hol a nyugalom őriz szentélyt...”.
Ez lesz ez a szonett, amellyel a Királyi Baráti Kör oromfalának udvarán egy csempén emlékeznek meg alakjáról, amit mantraként elmondunk. miközben a Google Maps sikátorai nélkül sétálunk és négyzetek hogy hagyjuk magunkat megtéveszteni azzal a lassú, örök Córdobával... fehér falakkal és színes virágcserepekkel, amit gyermekkori emlékeinkben őrizünk.
Az egyik híres terasz a San Basilio negyedben.
A nyár nem a „flaneala” ideje. A magas hőmérséklet megakadályozza az életet az utcán. De ősszel ez a „nyugalom” lélegzőbbé válik, valóságosabb, tapinthatóbb. De Miguel verseivel pedig iránytűként úgy érezzük, hogy „újraolvassuk” azokat. láthatatlan kódok, amelyeket bármely város sző.
Csak ebben, ahol rómaiak, arabok és zsidók hagytak mély nyomot az építészetben, a gasztronómiában és a rituálékban, céltalanul bolyongva jobb vadászni ezekre a flashaszokra. Tedd meg, igen, látogatás után a mecset, az Alcázar és a Medina Azahara abból Cordoba kezdőknek. Ó, Córdoba ősszel.
Sétálni, barangolni és ihletet meríteni számunkra ez a tökéletes város emberi dimenziók. Nem talál reptereket vagy metrókat, amelyek elviszik a központba; bár van lehetőség gyalogosan az állomástól a Tendillas tér , a város kereskedelmi központja, mindössze egy kilométerre.
És a történelmi sisak akkora méretű, hogy csak akkor akarja majd elhagyni, hogy élvezze a legújabb kulináris javaslatok nyitva az óváros drága bérleti díjaitól.
Ilyenkor öröm az óvárosban sétálni.
A vasútállomásról a szállodánkba egy gyakorlatot végezve érkeztünk: vegye fel a város létfontosságú pulzusát. A nyüzsgő Plaza de las Tendillas melletti utcák környékén – ahol megszállunk a H10 Colomera palota, a felújított régi kastély – zsúfolásig megtelnek az üzletek, teraszok, vendéglők.
Nem tudtuk megállni, hogy megálljunk valamelyiknél, vagy megkóstoljunk egy finomat fekete csokoládé és dulce de leche fagylalt a La Flor de Levante fagylaltozó.
Látogatásunk, amint a szállodába érkezéskor értesülünk, egybeesik a Flóra Fesztivál, amely nemzetközi művészek szóbeli installációit hoz létre minden sarokban.
A terasz – ami Córdobában egy bemutatkozó levél – A H10 Palacio de Colomera büszkélkedhet egy kis medence lehűteni, hogy bár sekély, de több mint betölti funkcióját. A nyugágyakkal körülvett szoba egy természetes fényben fürdő átriumon keresztül érhető el, ahol a reggelit szolgálják fel.
De egyik tér sem vet árnyékot a teraszra, ahonnan ne veszítsünk el egyetlen részletet sem Plaza de las Tendillas naplementekor. A szemközti épület főnixén ülő meztelen fiatalember szobra elbűvöl bennünket. és még látni is lehet a nagy mecset profilja miközben iszunk egy koktélt és falatozunk valamit.
Córdoba tele van hangulatos terekkel.
amikor kimegyünk és beléptünk a zsidó negyedbe, a szűk utcák, a terek, a templomok, a történelmi épületek... nekünk úgy tűnik, hogy tele vannak fény és árnyék játéka , színek és részletek, amelyek felébresztik gyermekkorunk emlékeit.
Felfedeztük, hogy ezek a helyek a közelben vagy belül vannak színes udvar-szentély , hol álljunk meg, kussoljunk, hallgassunk és nézzünk újra.
Córdoba zengő fénye alatt, és mielőtt a Plaza de las Tendillasban a flamenco gitár órája elütné a borórát, egy másik napján – minden további nélkül – babakocsival indultunk a Santa Marina hagyományos környéke, hogy a torreádoroké.
Ban,-ben Priego tér grófja egy szobor bikaviadal stílusban és pompás tapasszal idézi fel egyik legillusztrisabb szomszédját, Manolete-t, aki még mindig él a kocsmák portréin. Santa Marina is otthont ad Córdoba egyik legsikeresebb környéki terasza, a Marroquíes utca 6. szám. Természetesen csak tavasszal, a Patio Fesztivál idején látogatható.
Egy kocsis várja a pillanatot, hogy átvigye a turistákat az óvároson.
A virágos szépség iránti szomjunkat csillapíthattuk a Yard Barter Négy – az udvari tolmácsközpont, állandóan nyitva – és mindenekelőtt a közelben Viana palota. Ez óriási 16. századi udvarház, tizenkét udvarával-szentélyével és hatalmas kertje jól példázza azt a felfogást, hogy a terasz olyan lelkiállapot, amely semmi máshoz nem hasonlítható.
Minden sarok – ami a következőhöz vezet – teljesen más hatást vált ki rád. Ez azért van, mert reagálnak a különböző időkre és tulajdonosaik ízlésére – ebben a palotaházban az idők során több nemesi család élt –.
Y Minden teraszon aromák és változatos virágformák találhatók, amelyek különböző történeteket mesélnek el. A „nincs sietség és terv” filozófiánkhoz hűen megfigyelhetjük, hogy egyes látogatók hogyan kényeztetik magukat az olvasási idővel annak egyik árnyékos sarkában, vagy egyszerűen csak az egyik szökőkút mellett maradnak, míg onnan a távolban a harangozás.
Vágány a régi mecsetek kis templomokká alakultak át , egy másik érdekes módja a városi sétálásnak: a tizenegy középkori templom, amelyet Fernando III el Santo rendelt mecsetek tetejére épített a 13. század és a 14. század eleje között, alkotja több városrészen áthaladó útvonal.
A córdobai királyi istálló, 1570-ből.
Amikor elhagyjuk a Viana palotája ez volt boridő. A kocsmák nem hiányoztak az út során. Bennük egy konyha sapkák Jól készült minőségi termékekkel. De mi más kulináris élményre vágytunk – a salmorejon és a salmorejon túl flamingó, amit imádunk –
A Rejas de Don Gome utcán keresztül, ahonnan a rács mögötti palota udvarai láthatók, és átkel a a Plaza de las Beatillashoz , öt perccel arrébb találjuk az egyik ilyen kinyilatkoztatási helyet a járvány után: A Mortar 3-hoz. Mindössze két asztalával forradalmasította a konyhát a városban. Az övék kóstoló menü – amiről nem lehet tájékozódni, mert meglepetés – minden nap változik.
Ez az elkötelezettség a más iránt, ami hozzátette a kulináris hátterét séf, Lorenzo Rodriguez, rekordidő alatt helyezte el a cordovai gasztronómiai térképen.
Egyike a sokak közül, akiket a jelenlegi helyzet visszahozott az eredethez, és aki egyszer itt úgy döntött, hogy megtöri a penészt egy olyan városban, amelyet általában felborítanak a klasszikus koncepciók. Csak természetes gyümölcslevek és gondos borválaszték állnak rendelkezésre. Jó kiindulópont, hogy elcsábítsa magát Lorenzo mesztic konyhájával.
Juice Live Wines, ahol friss és helyi termékeket kínálnak.
Egy másik egyszerű terv – tűzijáték és sok bonyolultság nélkül – egy zacskó chips vásárlása volt a A lámpások Krisztusának sültje, a Calle de Alfaros közepén, amin sétáltunk, míg el nem értük a Cuesta del Bailíót. Ott, az egyikükben több mint 30 lépés, leülve élvezni az utcai konyhánk ropogását, átadjuk magunkat egy látványos élvezetnek Bougainvillea kirobbanó színes a fehér falon.
Utána megközelítettük a közelet Plaza del Cristo de los Faroles – Córdoba gyűjthető mitikus terek városa – innen pedig átkelve a költői Jardines de Orive-on, ahol a Nemzetközi Költészeti Fesztivál is helyet kapott, és elkerülve néhány macskát, amely tőlünk némi kényeztetést kért, egy másik „más” hely felé vettük az irányt, amelyek forradalmasították a koncepciókat.
Élő borlé , San Andrés közeli kis terén található a új modern aperitif templom, ízletes természetes borokkal, sajtokkal és más helyi termékekkel, amelyeket Gaby Mangeri és Javi Orcaray tulajdonosok fedeznek fel és választanak ki a tartományban tett látogatásaik során. Valóban, Nincs teraszuk, de van viráguk a szomszédjuktól, Luztól. , akit 93 évesen érdekel “a világ legszebb terasza” , ahogy mondtuk. Terasza egy narancsfa árnyékában, Minden megvan benne: jó hangulat, kulturális események és ecetes szardella, ami számunkra áldásnak tűnt, minden díjra méltó.
Nem akartuk elhagyni Córdobát anélkül, hogy egy utolsó sétát ne tettünk volna Guadalquivir-folyó partján esti órákban. A római hídon pedig gyertyát helyezünk a város őrszemére, San Rafael arkangyalára. Mit kérünk tőled? Többek között térjen vissza hamarosan, és továbbra is inspirálja magát ez a város és szimbólumai.
Ezt a jelentést a a Condé Nast Traveler Magazine 147. számában (2021 nyarán). Iratkozzon fel a nyomtatott kiadásra (18,00 €, éves előfizetés, a 902 53 55 57 telefonszámon vagy weboldalunkról). A Condé Nast Traveler áprilisi száma elérhető digitális változatában, és élvezheti kedvenc eszközén
ITT iratkozzon fel hírlevelünkre, és értesüljön a Condé Nast Traveler #YoSoyTravele összes hírérőlr