Az Arribes, amelyen keresztül a Duero szelek egyedülálló tájat kínálnak
Nincs senki, aki ne lenne meglepve, amikor hirtelen, miután átlépte a Zamora síkság, azt a sztyeppei fennsíkot, amelyet Cuadrado Lomas szigorú vonással, szinte ferdén festett, a táj bókolni kezd. Nagyon zöld legelők, gránit berrocalok - itt "bolones" vagy "berruecos" -, patakok és ligetek életet adnak kis falvak jellegzetes szárazkő építészetével hogy úgy tűnik, minden a világ vége. Nem, de majdnem.
Az a Duero hasadéka meredek sziklák között minden előrehaladási kísérletet elvág, kivéve a Portugáliát fogadó határátkelőhelyeken. Mert az érkezőket A világ végének tűnhetnek... de ők csak Spanyolország végét jelentik. *A Dueróból is, mielőtt Douronak hívják.
Nincs senki, aki ne csodálkozna, amikor a Zamora síkságon való átkelés után hirtelen bókolni kezd a táj.
Az összes lehetséges útvonal közül választunk egyet, amelyik a következő helyen kezdődik: a ZA-324, ettől a természeti parktól északra amelyen a nagy folyó és mellékfolyói több mint 120 km-en keresztül futnak, éppen ott, ahol az Esla a Dueróval csatlakozik, és közvetlenül a Salto de Villalcampo átkelése után, az Abelón-vízesések – olyan titkosak, hogy kételkedünk abban, hogy megosztjuk-e a földrajzi elhelyezkedést –, Tavasszal kapitális bemutatót adnak.
Innen jutunk el torregamonok, amely megőrzi néhány chiviterót (a szarvasmarhát a ragadozóktól védő kabinokat), ezen kívül a bozóni új erőd maradványai, védőfala a sz. A XVII.
Ez után a megálló és még egy kötelező a kicsiben Gamons, mindössze egy kilométerre vegyél mézet Nazariótól és kerámiát Nuriától – aki elhagyta Madridot és itt hozta létre műhelyét, Numát – forduljon balra, a(z) a ZA-P-222 út, inkább harmadlagos, mint másodlagos, kanyargós és időnkénti kátyúval, és engedd el magad. A badilla, szökőkútjaival és malmaival. A Cozcurrita, alig egy tucat szomszéd és már saját fesztivállal, a Cozcurrita Sound Festtel. A Fariza, akinek La Faya sajtok – ökológiai és kézművesek több mint harminc éve – elgondolkodtat, miért nem beszélt róluk korábban senki. A formariz, ahol José Manuel Beneitez tesz egy próbát az El Hato és az El Garabato pincészetének borai, olyan „ritka” szőlőfajták, mint a Puesta en Cruz, a Bastardo és a Doña Blanca, Luis Fernando és David pedig ugyanezt teszik az olívaolajukkal, az Atenea ajándékával, amely fenomenális kezdés. az Arribes borút, amelynek 43 munkatársa van és eléri Salamanca részét.
Formariz utca
Valójában ezt az utat követjük, egyelőre csak céllal, be Fermoselle. És még mindig hiányzik. Nekünk hiányzik a Jams Oh Bodza hogy Teresa kifejti Fermoselle-i Fornillos, ahol főző- és jógatanfolyamokat tart. Nekünk hiányzik lásd a Dourót, hogy ezen a ponton szinte csatlakozik a Tormeshoz és együtt adnak életet a mandula tartály, hatalmas "tenger". És hiányunk van, most igen, Fermoselle, egy gyönyörű város, ahol az utcák törések és sziklák között fészkelnek . Innen más borászok kedvelik Thyge Benned és Charlotte Allen Felteszik a térképre ezt a szinte mediterrán területet, ahol narancs-, olaj-, sziklarózsa- és mandulafák csúsznak, amíg el nem érik a Duerót. És a Dourohoz.
Folyami rákok, nagyon jellemzőek a környéken
***Ez a jelentés a Condé Nast Traveler Magazine *144. számában jelent meg (2021 tavasza) . Iratkozzon fel a nyomtatott kiadásra (18,00 €, éves előfizetés, a 902 53 55 57 telefonszámon vagy weboldalunkról). A Condé Nast Traveler áprilisi száma elérhető digitális változatában, és élvezheti kedvenc eszközén