Extremadura egy kulturális univerzum, amely soha nem szűnik meg ámulatba ejteni. Még inkább, amikor Európából azt mondják nekünk, hogy van ebben a régióban olyan kulturális gazdagság, amelyet valószínűleg nem tudunk értékelni.
Ez történik, amikor meghalljuk az extremadurai jellegzetes akcentusát, az a pillanat, amikor eszünkbe jut a „castúo” szó, és hagyjuk magunkat elragadni egy kollektív képzelet aki az extremaduraiakat (és sajátos beszédüket) egy gondolkodó sarokba akarta helyezni.
Extremadura történelmi meglepetést tartogat számodra minden lépésnél.
És ezt tették az extremaduraiak abban a sarokban: gondolkozz. Arra gondolva, hogyan mondjuk el Spanyolország többi részének és a világnak, hogy a Castúo vagy inkább az Estremeñu olyan nyelv, amely nem hajlandó elfelejteni, aki nem hajlandó "rosszul beszélt spanyolnak" bélyegezni, amely elutasítja a politikailag korrekt vagy nem kulturális kényszereket. Röviden: nem hajlandó elrejtőzni.
Ma meg akartunk tanulni beszélni estremeñu, és kicsit nehéz volt nekünk, Ezért kellett szakértőkhöz fordulnunk.
Granadai Miasszonyunk temploma, Llerenában (Badajoz, Extremadura).
ESTREMEÑUTÓL CASTÚOIG
Valahányszor megemlítik az extremadúriak nyelvét, azt mondják, hogy saját beszédükön kommunikálnak, amelyet „castúo”-nak neveznek. És ez azóta félig valóságnak mondható Az estremeñu tökéletesen tekinthető nyelvnek, és a "Castúo" név egy későbbi hozzájárulás volt.
Szerettünk volna egy kicsit többet tudni és közeledtünk a Hurdák beszélni Aníbal Martín fordítóval, akit nagyon érdekel a nyelvészet, az Estremeñu és Kultúrája Megfigyelő és Koordinációs Testületének (OSCEC) tagja, és egyike azon nagy védelmezőknek és kulturális előmozdítóknak, akiknek sikerült távol tartaniuk ezt a nyelvet a feledéstől.
Las Hurdes Cáceresben.
Hannibal felfedi előttünk a titkot, emlékeztetve erre maga az ENSZ is elismeri az Estremñu nyelvet amely szerepel a kihalás veszélyében lévő nyelvek feketelistáján: "A castúo kifejezés egy évszázaddal ezelőtt született, amikor Luis Chamizo költő kiadta könyvét A Castúos Miajón. A Castúo a kasztra utal, a paraszti nép nemzetségére, akik nemzedékről nemzedékre megtartották szokásaikat, és akik ezt a nyelvet beszélték.
Ezért kezdték a beszédet castuo-nak nevezni, és ez teljesen elfogadható. Bár a megfelelő dolog az estremeñu, s-vel és nem x-szel” – mutat rá. A visszahódítás előrehaladtával Extremadura nagy részét újra benépesítették a León Királyságból származó emberek. Emiatt az asztúriai-leonaiak a León királyság keleti részéből érkeztek ezekre a vidékekre, annak minden sajátosságával együtt.
Jerez de los Caballeros, Extremadura.
„Ez a nyelv szorosan rokon a kantábriaival, egy olyan nyelv, amely most válik ismertté, és amelyet kevesen tudnak. Amikor ez a leonészi nyelv ilyen messze délre telepedett, felvette saját megkülönböztető jellemzőit, mint például a törekvő, fokozatosan létrehozva az estremeñu-t” – magyarázza a fordító, hozzátéve, hogy azt is figyelembe kell venni, hogy az estremeñu-ban sok a galíciai-portugál nyelvű szó is.
Az Estremeñu írásmódja más, és ez volt az egyik legizgalmasabb feladata OSCEC. Új szótár készült, és sok egyéb tevékenység mellett Extremadura városaiban is megbeszéléseket folytatnak annak érdekében, hogy ezt a gyönyörű nyelvet, amelyről keveset beszélnek.
A népek gazdagsága nyelvi is.
Ráadásul Aníbal elmondja, hogy földrajzilag az Estremeñu nem ugyanúgy fejlődött. „Az északnyugati régióban a nyelvet leginkább megőrizték, Las Hurdes környékén. Minden városnak megvolt a maga beszédmódja, és az estremeñu célja nem az, hogy nyelvként mutassa be magát, hanem az a kapcsolat, hogy a városok figyeljenek egymásra, és lássák a hasonlóságokat és különbségeket mindegyik estremeñu-jában. A nyelv célja az integráció, nem pedig az erőltetés”.
Az estremeñu történetében volt előtte és utána, és ez a fordulópont a 60-as években következett be a Franco-rezsim műveltségi politikájával. „Lehetséges, hogy azt gondolták, hogy az estremeñu az emberek dolga, olyan embereké, akik analfabéta miatt nem tudtak jól spanyolul. Sajnos az estremeñu gazdagságát nem tisztelték, és most a kihalás veszélye fenyegeti. Bár még mindig voltak olyan emberek, mint a nagymamám, aki nem tudott spanyolul beszélni, csak estremeñu-t beszélt, és nagyon gyorsan." Hannibál nevetés között mesél.
Olivenza, Badajoz (Extremadura).
EGY NYELV, AMI VISSZAÁLLÍT
Egy spanyolul beszélő számára nagyon nehéz lehet megérteni, ha valaki Estremñu nyelven beszél. Ráadásul szinte biztos, hogy semmit sem értene, ami azóta elhangzott a kiejtés és a szókincsük nagy része más. Valójában az estremeñu-nak megvannak a maga nyelvtani és helyesírási jellemzői.
Az Európa Tanács elismeri az estremeñut nyelvként, bár dialektusként az volt
századról, amelyet elismertek. Ez pedig szinte a galíciai, katalán vagy baszk szintre emelné. Az a munka, amelyre most összpontosítanak, hogy eltávolítsák Estremeñut a kihalás veszélyében lévő nyelvek förtelmes feketelistájáról. konferenciákat szerveznek az egyetemen, mint amilyeneket ebben a hónapban a Salamancai Egyetemen vagy beszél a falvakban, hogy megosszák a nyelvet.
Trujillo, Extremadura.
A becslések szerint kb Mintegy 10 000 ember beszél Estremeñu nyelven, főleg Las Hurdes és Extremadura nyugati részén. És minden városnak megvan a maga módja az estremeñu beszédének, ami még lenyűgözőbbé teszi a nyelv tanulását. Számos jellemző különbözteti meg, mint például a szavak zárása „u” vagy „i” betűkkel; a leszívott „s”; sokszor az „o”-ból „u” lesz, vagy az igék „l”-re végződnek, a spanyol „f” helyén egy törekvő „h” létezik És egy hosszú stb.
Ez nem számít azoknak a saját szavaknak, amelyek a saját szókincsük részét képezik (körülbelül 18 000 szó). Az egyik világos dolog az, hogy ha az Estremeñu-t megtartották, az azért történt, mert a városok lakossága tovább akarta beszélni. Ma olyan egyesületek munkája, mint az OSCEC, vagy olyan kulturális támogatók, mint az Aníbal Martín, lehetővé teszik számunkra, hogy okunk legyen arra, hogy országunkat egy sokszínűbb hellyé varázsoljuk, ahol még egy nyelvnek van helye.
Mert a kultúra számára mindig van szakadék, és az estremeñu megérdemli a helyét közöttünk, Bár néhányunknak olyan nehéz megtanulnia.
Merida.
"Így akarom elmondani, elmondani azokat a dolgokat, amiket érzek, ezzel az érzéssel olyan mélyen, hogy ez a város
a miénk Assín, énekelni akarok, szép konyhák a vérem földjével szemben, amely betölt, ha hazudok neki.”
(Cruz Diaz Marcos – költő)
BOUS TRAK A KÍVÁNCÍVÓKNAK
A Sierra de Gata városai között a La Fala nyelvet beszélik, amely dialektus 2001 óta a kulturális jelentőségű eszközként ismert. Egyes városok, például Valverde del Fresno kétnyelvűek, és még az éttermi menüt is két nyelven találhatja meg. Ezt a nyelvet, amelynek galíciai-portugál gyökerei vannak, és nagy hatással van Estremeñu-ra, ott rendesen beszélik.
Maga az OSCEC weboldal is rendelkezik egy Estremeñu szótárral, amely szabadon látogatható. Nagyon kíváncsi, hogy sok szó hasonló (vagy nem) a spanyolhoz. A Rayano portugál, más néven „oliventino” egy másik nyelvi mód, amelyet Extremadurában gyakorolnak. Oliventino néven ismert, mert Olivenzában és Táligában beszélik. Amint látja, Extremadura nyelvi szövevénye izgalmas.