300 kilométernyi ösvény szeli át Algarve belső tájait egészen a tengerig
Nem szükséges, hogy eljöjjünk, hogy ezt elmondjuk Algarve, A csodálatos földnek, amelyet annyira – annyira – szeretünk, több mint elég oka van arra, hogy egy életet szenteljünk felfedezésének.
Itt vannak végtelen strandjai, finom gasztronómiája, gyönyörű sarkokkal teli városai és belseje. De kiderül, hogy Algarve is – vegye figyelembe – a túrázók paradicsoma.
Ezért szeretnénk ma a Via Algarvianáról beszélni, egy hosszú távú útról, amely 300 kilométer, a portugál régió belseje. És keletről nyugatra teszi, vagy ami ugyanaz, a spanyol határon lévő Alcoutimból Cabo de San Vicentéig, ott, ahol az Atlanti-óceán végtelensége jelzi az út végét.
Alcoutim egy bájos falu fehérre meszelt házakkal és halászhajókkal
Egy útvonalra osztva 14 szakasz, amely olyan városokban kezdődik és végződik, ahol mindig van szálláslehetőség és ezért egy jó lakomával erőt nyerni: ne mondják, hogy nem vagyunk Portugáliában. Kössük hát meg a csizmánkat, mert ez ígéri.
GUADIANA SZÁMÁRA
Alcoutim egy bájos falu fehérre meszelt házakkal és halászhajókkal amely a spanyolországi természetes határt alkotó Guadiana folyó mentén terül el. És igen, ez a különleges kaland pontosan itt kezdődik.
De az első dolog, mielőtt elindulna, az, hogy szemlélje a kilátást a folyó túloldaláról: ott, a spanyol oldalon van Sanlucar del Guadiana, Portugáliához köti a történelme és néhány éve az is a világ leghosszabb határokon átnyúló zip-vonala.
Miközben a népszerű folyóparton pihenünk, vagy kanyargós sikátoraiban nyüzsögünk a 14. századi várat keresve, megrészegülünk attól a portugál levegőtől, amely már itt is érezteti magát, és megtudjuk, hogy A Via Algarviana eredete különös módon vallási eredetű: Ugyanezeket az utakat járták be a múltban zarándokok úton a Sagres hegyfokra, ahol a 8. században Szent Vince vértanú maradványait helyezték el.
Ugyanezeket az utakat járták a múltban a zarándokok a Sagres hegyfokához vezető úton
Az utazás első része – és ez így lesz az első szektorokban – kínál zöld és barna rétek tájai sziklarózsákkal és parafa tölgyekkel, szentjánoskenyér-, füge- és mandulafákkal -gyümölcsök, amelyekből Algarve egyik leghagyományosabb édessége készül-.
Felfelé és lefelé tartó ösvények, amelyek dombok és mezők között kanyarognak, amelyeken néha meglepetést is okoznak olajfák: igen, az olívaolaj a világ e kis szegletének másik kincse.
Természetesen átesünk, karizmával teli kis falvak és városok – Corte Velha, Palmeira, Furnazinhas… — ahol az önellátó gazdálkodás és a terelés a hagyományos életmódjuk.
Ezekben a környék jellegzetes építészetének lehetünk tanúi: régi fatüzelésű kemencék és fehérre meszelt házak, árkokkal határolt kertek ill. barátságos szomszédok, akik egy pillanatra sem haboznak, hogy minden külföldit tökéletes portuñolban üdvözöljenek. Szóval szép.
Kilátás a Barranco do Velho faluból
14 ÁGAZAT, 14 MEGLEPETÉS
Annak ellenőrzéséhez, hogy minden profilhoz van-e Via Algarviana, elég egy pillantást vetni a hivatalos weboldalra: nyilván nem szükséges a teljes 300 kilométert megtenni, Elég csak kiválasztani az Önnek legmegfelelőbb részt.
A túrázók egyik kedvence az amelyik Vaqueirosból indul és Cachopóba ér, a környék fő lakómagja. csak 15 kilométer – a 14 szakasz általában egyenként 14 és 25 kilométer közötti, az orográfiától függően –, amely összeköt bennünket azzal a másik világgal, amelyet néha elfelejtenek, máskor figyelmen kívül hagynak, ez a belső élet.
Mert éppen a Via Algarviana projekt egyik fő célja az vidékfejlesztés és e kisvárosok kulturális örökségének gyarapítása, sokszor elnéptelenedésre hajlamos.
Példát találunk mák és levendula, matagalló, sziklarózsa és parafa tölgy között sétálva Cachopoba, ahol Otilia Cardeira asszony, a Cachopo egyházközség elnöke, Mosolygó szemekkel, tárt karokkal fogad minket műhelyében.
Egy kis tér, ahol ő volt a felelős a felépülésért a vászonszövés hagyományos művészete. Ez az egyedülálló cicerone szívesen kínál egy teát és bolo de mel-t az őt meglátogatóknak, bemutatja kis múzeumát a regionális hagyományokról és szükség esetén vezető szerepet tölt be a város négy utcáján, a Sao Estêvão-templomnál megállóval. A gyökereire büszkén, ha lehet, sikerül egy kicsit jobban megszerettetni velünk ezt a látványos vidéket.
A következő szektorok nyugati irányban haladnak át a Serra do Caldeirao: eljött az ideje a zord terep mindent megkövetel tőlünk. És ezt olyan lejtőkre, emelkedőkre és lejtőkre alapozva teszi, amelyek hűséges útitársakká válnak. A jutalom minden elért csúcsért jár: a panorámák látványosak. Milyen tájak, micsoda hegyek és micsoda horizont: az, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megérintsük, ott a távolban, a tenger közelsége.
A rengeteg parafa tölgy támpontot ad, hogy melyik az a környék egyik hagyományos üzlete, a parafa, amelyről sokat tudnak São Bras de Alportelben, Hol érdemes megállni, hogy feltöltődjön. Később is jó nekünk, ha hűvös lesz mellette a Ribeira de Odeleite.
A jackpot, igen, eléri az ötödik szektor végét, Barranco do Velhoban, hol vidítson fel minket valami finomsággal migas bacalhauval az A Tia Biában: micsoda pillanat, micsoda öröm.
A BARROKÁLIS: TÁJET VÁLTOZTANK
A Serra do Calderão zöld és lombos tája utat enged a Barrocal, ahol száraz mezőgazdasági területek veszik át az uralmat. Ott van, a hegyek lábánál Salir, Loulé község legfontosabb városa, amelyek eredete szerintük a keltákig nyúlik vissza.
Fonte Grande, Alte
Még néhány óra közötti séta után A gyümölcsösök és farmok által szegélyezett ösvényeken elérheti a Ribeira de Alte-t. Ezen a ponton már észrevettük - a táj mentén néhány malomkerék maradványa adja ki -, hogy errefelé a víz figyelemreméltó jelentőséget kap: nem hiába, a lábunk alatt van Algarve legnagyobb víztartó rétege.
Elértük a Fonte Grande és a Fonte Petite és szégyenkezés nélkül ugrálunk természetes medencéi: itt az ideje, hogy megmártózza az utazás legviccesebbet. Egy intenzív felújítási munka biztosította számukra piknikezőhelyek, lépcsők és hidak, buja növényzete pedig tökéletessé teszi őket egy családi napra. mellesleg szem, a mellettük lévő kis amfiteátrumba: időnként szabadtéri koncerteket rendeznek ott.
De az út folytatódik, miután felváltva sétáltunk Alte-n keresztül, és felfedeztük a fehér homlokzatokhoz tapadt bougainvillea és egyedi kéményei. Ott, a távolban figyel bennünket a mindenkori jelenvaló Rocha da Pena, egy 479 méter magas csúcs ami nem marad észrevétlen: olyan különleges, hogy a környezetében is voltak akár 535 különböző növényfaj.
A Via Algarviana következő szakaszai keresztezik olyan városok, mint São Bartolomeu de Messines, ahol az út folytatódik mellette a Ribeira del Arade, amely már a görögöket, rómaiakat és karthágóiakat szolgálta, akik rezet és vasat termeltek ki az ország ezen területéről. Ehelyett elkísérnek minket narancs- és parafa tölgyfák, eukaliptuszfák és gyümölcsösök, amelyek akkor maradnak fenn, amikor a táj domborzata megváltozik, és fenekünk húzására késztet: néhány mászás, már figyelmeztettük, órákkal később is emlékezni fog erre a pillanatra.
Silves impozáns kastélyával, pompás katedrálisával és sajátos narancssárga tetőivel
és ráérünk ezüstök, ami nem tart sokáig magával ragad bennünket: azzal impozáns kastélya, pompás katedrálisa és különleges narancssárga tetői, a történelmi központban való sétálás az útvonal egyik öröme.
SERRA DE MONCHIQUE ÉS A VÉGZŐ ZSUGOK
Mi pedig megrészegülünk az örömtől az utolsó rész előtt. Először is, áthaladva citrusföldek -valamiért Silves a narancssárga fővárosként ismert. majd felfelé és lefelé saját nevükkel rendelkező dombok, mint például Carapinha és Romano. Így elérjük a régit Fonte Santa termálforrásai, 23 fokos vizével: az ügyeletes fürdés elmaradása — valljuk be — bonyolult lesz.
Itt az ideje fel- és feltölteni: az Algarve második legmagasabb pontja, a Picota csúcsa vár a maga 593 méterével hogy a legjobb kilátást nyújthassuk az utazásról. 360º-os, amely lehetővé teszi számunkra, hogy élvezzük a távoli tengerpartot, a másik oldalon pedig a szomszédos Alentejo-t. Aztán jöhetnek a lombos parafatölgyesek vagy a városok Monchique, Bensafrim vagy Barão de São João, érdekes művészközösségével.
És igen, itt már érződik a sós környezet: már érezhető a tengeri szellő. Hamarosan elérjük a célt, egy egyedülálló és meglepő út végét. Lelkesedéssel és feltörő érzelmekkel megérkeztünk a Southwest Alentejo és a Costa Vicentina Természeti Parkba, ahol a szép vár Vila do Bispo és számtalan megalitikus emlékműve. Ekkor tűnik fel előttünk először a tenger, fenségesen.
Aztán jön az utolsó szorítás: 17 kilométer tele hihetetlen kilátással és sziklákkal. A nyeremény a láthatáron: ott vár ránk Cabo San Vicente világítótornya, Európa legnyugatibb pontja. Utolsó úti célunk. Verhetetlen hely, ahol elbúcsúzhatunk – vagy talán később találkozunk – ezen a gyönyörű útvonalon; ehhez az egyedülálló élményhez. Nem is lehetne jobb hely a búcsúnak.
A portugál Algarve nyugati szélén található Cabo de São Vicente világítótoronyból lenyűgöző kilátás nyílik.