Fenntartható szokások, amelyeket nagyanyáink tanítottak nekünk

Anonim

Arra gondolva, hogy a szokásaim fenntarthatóak-e, eszembe jut, hogy a nagymamámnak volt egy nagy kertje, ahol nőttek mindenféle növény és fa: begoñas, glaviolos, falvirág, calla liliom, aloe, szegfű, rózsa, nisporero és még a bab és a kukorica apró termése is. Évtizedekkel később a kaktuszok továbbra is pusztulnak. Azt sem tudom, hogyan kell újrahasznosított olajból szappant főzni és a hűtőből való maradékot sem használja fel egy ötvillás alkotás elkészítéséhez.

Jóval azelőtt, hogy tudatosultak volna a globális ökológiai problémában, nagyanyáink már mindennapi munkájukban is népszerűsítettek a három „rs”: csökkentése, újrafelhasználása és újrahasznosítása anélkül, hogy tudná, mi az a Greenpeace, vagy hogy az Északi-sarkvidék jegesmedvéire tűnődne. De melyik generációs szakadékban hígult fel ez a bölcsesség? Mikor volt a világ tele sebtapaszokkal a szokásaink miatt?

Nagymama fenntarthatósági pszichológia

Megtanulhatjuk nagyanyáinktól a bolygó gondozását.

Talán ezek a kérdések külön cikket érdemelnek, de amit tudunk, az az ma annyi emlékünk van, ahány eszközünk, hogy rutinunkat hatékonyabbá alakítsuk . Jó példa erre a következő gyakorlatok, amelyeket nagyanyáink hirdettek.

VIGYÁZZ A KERTRE (ÉS JÖNNEK A LEPKE)

Vásárolunk egy banánfát vagy Ádám bordáját, és több tucat kertészeti portálon keresünk fel az interneten, hogy megértsük, miért sárgulnak el a levelei. Mindazonáltal, nagyanyáink soha nem volt szükségük a Google-ra kényeztesd kertedet : pothosai képesek voltak természetes íveket létrehozni, a kávézacc műtrágyaként szolgált és az égboltról leolvasva lehetett a legjobban tudni, mikor hajtanak ki a gyümölcsök a fákról.

Még néhány nagyanyánk is sárgaréz medencékbe gyűjtötték az esővizet hogy aztán pillangókkal és manapság divatos növényekkel teli kertekbe öntözzünk (helló, anyósnyelv!).

AZ ÚJRAHASZNÁLÁS MŰVÉSZETE

A nagymamám mindig leszólt, amikor szalvétát használtam, és alig használtam, kidobtam a szemetesbe. Ha nem volt koszos, akkor a következő étkezésnél tökéletesen hasznos volt. . De a szalvéták csak a jéghegy csúcsát jelentették: olívaolajjal (és a félelmetes marószódával) készíts mandula szappant ami illatosította a nyarat, a friss tejes üvegek üvegek voltak és visszavitték a tejesemberhez, hogy újratöltsék, és a hajvasaló… a vasaló volt.

nagymama a konyhában

A konyhában tegyünk úgy, mint ők.

A HATÉKONY OTTHON

Nagyszüleink "passzívháza". újra feltalálta a bútorokat és a globalizációt vagy a száloptikát még nem tapasztaló háztartások hatékonysága: a mosógép lassan érkezett és Mossa ki a ruhákat kézzel Titáni feladat volt, de nagyon gazdaságos, a számítógépek enciklopédiák voltak amely több hónapos megtakarítással járt, és egy rajongó ill egy jó beszéd ők lettek a legjobb ürügy a szellő invitálására, amikor nem volt légkondicionáló.

ó! És anélkül, hogy megfeledkeznénk a légycsapásról vegyszerek helyett ill a napon lógó ruhák költészete a szárító helyett.

VÁSÁRLÁS HELYBEN

A nagymamám július közepén nyitott egy barackot, és elfolyt a szája. Ma már nem látom ugyanazt a reakciót apámban, amikor megérkezik a gyümölcsökkel a szupermarketből. Nagyszüleink mindig biztattak közeli kereskedelem és a szokásos délelőtti látogatás sok más mellett a péknél, a tejesnél és a hentesnél zajlott.

Az eper májusra, a mandarin pedig novemberre szólt, fordítva soha. Nem volt műanyag zacskó, és egy kocsi is méltó volt egy Mary Poppins táskához. Az évszakok organikusabb és közösségibb fogyasztást diktáltak. Ha ezek nem fenntartható szokások…

nagymama a vásárlásban

A fejjel történő vásárlás elengedhetetlen.

VARRATOK KÖZÖTT

A jelenlegi fenntartható divat sokat iszik nagyanyáink, tiszta textilzsenijeink örökségéből és vintage ízéből. Elsősorban nem vásárlás, hiszen a gyerekek örökölték testvéreik ruháit ill egy Fanta propagandapóló akár évtizedekig is kitarthat.

Ha valami eltört, annyiszor megjavították térdvédővel, varrott gombbal, vagy egy nadrág alját elvették. Nem beszélve a horgolt, csipke és egyedi ruházat hogy a varrógépszobába bezárva kötnek egy gyertya mellé a nap végén.

AZ ÉTELT NEM KIdobjuk

Ma többet dobunk ki, mint amennyit megeszünk, amit nagyanyáink szentségtörésnek tekintettek volna. A sonkacsontból a pörkölt fő pontja lett, az étel maradványait konzerválhatták régi ruhák készítéséhez, ill. használjon állott kenyeret keksz és torrija alapjául . Mindezt anélkül, hogy megfeledkeznénk a befőttes tégelyekről burgonyával, csicseriborsóval és zöldségekkel, ill a ñora, a paprika és a paradicsom füzére lógott a napon száradni.

A BÖLCSESSÉG KÉPES

A legjobb bőrradír a lószőrkesztyű és a fürdőkefe használata volt. A Coca Cola jó naptej lehet, a tej pedig a legjobb sminklemosó . És kamilla a szívet megállító szempillákhoz, sőt eper a fehér fogakhoz.

Smink és szépség rituálék nagyanyáink is újrahasznosították az összes mindennapi cikket anélkül, hogy hatalmas összegeket kellett volna kozmetikai termékekre költeni.

lány nézi a mobil vásárlás közben

A fenntarthatóság a fogyasztási szokásainkban kezdődik.

HA AZ ÉLET CITROMOT AD, KÉSZÍTSÜK ABLAKTISZTÍTÓT

Ma takarítjuk a házunkat, és olyan atomerőmű-illat van, amit nem ismerünk fel nagyanyáink otthonában. Természetes termékeket használtak, amikor csillogóan hagyták el otthonukat: házi üvegtisztító alkohollal, vízzel, fehérborecettel és néhány csepp olívaolajjal készült.

A végtelen konyhai tekercsek helyett régi ruhákból rongyokat használtak (vagy azt a Fanta pólót, amit már senki sem tudott felvenni), ill. egy csipet vanília hideg izzóban Ez volt a legjobb légfrissítő.

Olvass tovább