Ai Weiwei először nyitja meg otthonát az Alentejoban, és a Condé Nast Traveler Spain számára teszi, micsoda megtiszteltetés, egyszerűséget és bölcsességet sugárzó jelenléttel. Nagyon.
Egy évvel ezelőtt úgy döntött, hogy Portugáliába költözik, bár Berlinben és Pekingben folytatja tanulmányait, és itt olyan tárt karokkal fogadták, hogy mára két nagy kiállítás látogatható, elragadtatás, Lisszabonban, eddigi egyik legnagyobb retrospektívája, és Ai Weiwei: Összefonódás a Porto Serralves Alapítványnál , amely 2022 nyaráig tart nyitva.
Földúton haladva megérkezünk ennek a művésznek, aktivistanak és mindenekelőtt humanista alentejói menedékházába, hogy egy nyugodt és felejthetetlen beszélgetést éljünk át.
CNT. Köszönjük, hogy otthonában fogadott minket. Az első kérdés kézenfekvő, hiszen meglepő, hogy egy olyan művész, mint te, a berlini élet után portugál várost választ. Mit reméltél itt találni?
A.W. Az igazság, Úgy érkeztem Portugáliába, hogy nem tudtam az országot. Egyáltalán semmi. A kommunista Kínában nőttem fel, és az a vicces apám, Ai Qing költő kitüntetést kapott Portugália elnökétől sok évvel ezelőtt (Megjegyzés: 1995-ben Mário Soares elnök Ai Qingnek az Ordem da Liberdade kitüntetést adományozta), amelyet átadott neki a pekingi portugál nagykövetségen. Ennyit tudtam Portugáliáról.
Az elmúlt öt évben Berlinben éltem mielőtt ideköltöztem volna, de a végén kezdtem némi kényelmetlenséget érezni, mert túl hosszú a tél Berlinben. És nem szeretem, hogy a napok mindig szürkék, elszomorít. Azt hiszem, érzelmileg gyenge ember vagyok.
CNT. Nem, ez nem lehet igaz.
A.W. Igen, mert az időjárás vagy az emberek hozzáállása nagyon hatással van rám. Az az igazság. Hatással van rám a természet és az emberi természet. Berlinben nyilván nem a természet a legfigyelemreméltóbb. A nyár szép, de a tél túl hosszú, és túl korán sötétedik.
Persze vannak még rosszabb helyek, de a berliniek is keményebbek. Talán azért, mert öreg vagyok, amikor az utcán sétálok, nem akarom, hogy valaki kiabáljon velem. egy bicikliről, vagy látja, hogy a taxisofőrök szitkozódnak egy másik srácra, aki azon a biciklin ül. Szerintem túl sok. Kíváncsi vagyok: „Mit akarnak majd? Miért sietsz ennyire?"
CNT. És Portugáliában nincs ekkora rohanás, igaz?
A.W. Tudom, tisztában vagyok. Amikor megérkeztem, az első dolog, amit észrevettem, a rengeteg napsütés volt, mint ma és az év 300 másik napján. Mire panaszkodhat? A természet olyan nagylelkű, hogy mindent ingyen ad. És egyre öregszem, ezért szükségem van valahova, ahol letelepednem. Hatvannéhány évig soha nem volt földem , egy darab földet. Nemrég arra gondoltam, hogy soha nem éreztem szükségét, hogy kulcsot szerezzek.
Mert sosem gondoltam volna, hogy van mit bezárnom. Ez a szállodában élés érzése vagy valahol bérelsz. Hirtelen rájöttem, hogy képes vagyok rá vásárolni egy farmot, egy darab földet, és Ezt a szépséget már készen találtam. Mint egy „készen”. Valójában ez volt az első ház, amit láttam.
CNT. Igazán? Még csak nyoma sincs kétségnek?
A.W. Így volt ez ugyanabban a pillanatban, amikor észrevette szépségét és ellenőrizte, hogy a tulajdonságok jók-e. A tulajdonos fogadott minket, és megkérdeztem tőle: – Mióta áll rendelkezésre a ház? Azt mondta: „Azt hiszem, körülbelül két év telt el azóta, hogy elhatároztuk, hogy eladjuk. A gyerekeim már felnőttek, és már nincs szükségünk ilyen helyre a vakáció során.” Szóval megkérdeztem tőle: – Megnézhetem a szobákat? – Igen – válaszolta. Négy hálószoba található, mindegyik fürdőszobával.
Azóta azt hittem, hogy megfelel az elképzelésemnek Mindig felveszem a kapcsolatot azokkal a munkatársakkal, akik velem dolgoznak, így mindenkinek megvan a magánélete. Így hát azt válaszoltam, hogy szeretném megvenni. Nem hitt neki: – Tényleg? Mondtam neki: „Igen”. És így költöztem ide. Nem sokkal ezután, egy szombaton elmentem a Montemor-o-Novo piac, a tipikus gyümölcs- és zöldségstandákkal, helyi termékekkel.
Az egyikben egy hölgy szólt hozzám: „Köszönöm, hogy itt voltál, de lenne egy kérdésem: miért választottad Montemort? ” Hirtelen megéreztem, ami felkelti az érdeklődését: „Ó, ugye… amikor az emberek helyet választanak, mindig megvannak az okai, erős okai”. De az én esetemben alapvetően a megérzéseim szerint járok, és nem tudok egyértelmű okot mondani, ezért azt válaszoltam: – Talán egy idő után megtudom. Most, hogy egy egész éve ezen a helyen élek, a járvány idején, Úgy érzem, itt nőttem fel.
A kis tó kikötőjében, ahol minden nap szeret sétálni.
CNT. Tényleg úgy érzed, hogy innen származol?
A.W. Igen, nem érzem magam külföldinek. Ez azért van, mert egy nagyon távoli helyen nőttem fel, ahol nincs senki. Mutatok egy képet, nagyon érdekes.
A.W. Ezt nézd? Az emberek gyakran szóhoz sem jutnak, és azt kérdezik, hogy komolyan gondolom-e. Elmondom nekik, hogy ez valóságos, hogy öt évet töltöttem ott apámmal, anyámmal és a testvéreimmel. Apámat költőként száműzték, és Hszincsiangban kényszermunkára ítélték. Ezért érzem úgy, hogy nem panaszkodhatok, ha onnan jövök. nincs panaszom.
Mindig mindenhol jól érzem magam. Mindig azt gondolom, hogy bárhol élhetek. De Portugália nyilvánvalóan nem akármilyen hely. Ez egy nagyon biztonságos hely, és azt az érzést kelti, hogy nem változtatták meg külső tényezők. Az emberek nagyon nyitottak. Kedvesek, eljönnek hozzád, hogy elmondják, mennyire megmozgatták őket a műalkotások és köszönik. Ez több mint elég nekem. Ez nagyon szép. Viszont néha elmegyek strandolni.
CNT. Nem vagyunk messze a parttól, ugye?
A.W. Ha negyven percet vagy egy órát vezet nagyon szép strandokra érkezel. Strandok, ahol még lábnyom sincs a homokban. Olyan üres és olyan szép, hogy el sem hiszed. Más helyeken, minden olyan strand, mint amilyen itt van, tele lenne turistával. Természetesen ott van a járvány kérdése, de még járvány nélkül is Nagyon csendes helyek.
Olyan érzésed van, mintha egy privát strandon lennél, de nem az, csak bőven van hely. Néha elmegyünk a Vasco da Gama híd közelébe is, Lisszabonban, a Tejo torkolatában. Amikor dagály van, hatalmas sekély vízterület van, ahol az emberek sétálnak, és látod ezeket a rákokat, kagylókat, madarakat... Minden nagyon szép. Soha nem láttam még ilyen természetet.
Talán az az oka Portugáliában nem volt túl fejlett ipari forradalom És szerintem szerencsés módon. Ezenkívül Portugália nem vett részt annyira a második világháborúban, így ez segített fenntartani saját hagyományait, és lelkileg nem szenvedték el annyira a szörnyűség traumáját. Szerintem ez nagyon fontos: tartsd meg a saját útjaidat, saját hagyományaidat.
CNT. Igaz, Portugáliában megvan az identitás, a saját életforma.
A.W. És nincs olyan sok harc. Az elmúlt száz évben Európában is voltak harcok és háborúk nemzetek között. Szerintem ebben a tekintetben elég szerencsések voltak.
CNT. Ami a hagyományos portugál építészetet illeti, nem gondolja, hogy emiatt
a késői ipari forradalom, a kisvárosok és a népszerű építészet jobban megmaradt?
Ai Weiwei simogatja a macskáját.
A.W. Kétségtelenül sok szép dolgot lehet itt látni.
CNT. Montemor-o-Novon kívül mely más helyek ragadták meg a figyelmét Alentejoban?
A.W. Évora egy nagyon szép város: az építészet, a piac, az éttermek... mindez hihetetlen. Nagyon szeretek az általam látogatott helyek piacaira és bolhapiacaira járni, mert ezek tükrözik a hely történelmét. Bemutatják, hogyan viselkedtek az emberek a múltban. Látod sok olyan dolog, amit már nem használnak és eladnak. Megpróbálja elképzelni azt a pillanatot, milyen volt az életmódjuk. és normálisan itt nem tárgyalsz velük, nincs alkudozás , hiszen adnak neked a becsületes ár.
CNT. Itt van az anakronisztikus szenzáció, történelmi helyekről és saját identitásukhoz kötve.
A.W. Szerintem itt, más helyekkel ellentétben, Nem történt kísérlet arra, hogy a hely identitását „elbűvöljék” vagy kitalálják. A múlt nagyon is jelen van. A dolgok régiek, régiek, de így is megvan a méltóságuk. Nem szeretem a városokat, amelyek mindent modernizálni akarnak. Legyen ez a legújabb. Szóval ez? Ingatlanpiacon élni? Nem tudom...
CNT. Ha már a hagyományoknál tartunk, szeretett csempével dolgozni és együttműködni a Viúva Lamegóval? (Megjegyzés: Ai Weiwei Sintra évszázados Viúva Lamego 1849-es gyárát választotta „Odüsszeia” (2016) című művének újraalkotásához. Mintegy 1800 kézzel festett csempével készült tabló a művész lisszaboni „Elragadtatás” című kiállítására.
A.W. A hetvenes évek óta nagy érdeklődésem a porcelán és a kerámia iránt. Honfitársaim szuperfinom minőségű porcelánokat készítenek. Tehát itt láttam a csempéket, és megértettem, hogy van hagyomány. Szeretek velük dolgozni. Mindig Igyekszem különböző nyelvtípusokat integrálni hogy a hagyomány új értelmezést kapjon. A gyári Viuva Lamego lenyűgöző, és készek voltak megfelelni a kihívásnak.
CNT. Gyönyörű a panel. És parafával is dolgoztál.
A.W. igen, mert a parafa nagyon különleges anyag. Ez egy olyan típusú anyag, amely semmihez sem hasonlítható. Mintha a természet műanyagot készített volna. És soha nem rohad meg. Vízbe teszed és nem rohad meg. Vízálló és elektromos szigetelő. Ez egy nagyon különleges anyag, amelyet még mindig vizsgálok. Y Alentejonak is megvan a maga gyönyörű márványa.
CNT. A lisszaboni kiállításon láttam a „Pendant (WC-papír)” című darabodat, a márvány toalettpapír óriási tekercsét. Alentejo márvány?
A.W. Természetesen. A portugál B Stone cég gyártotta. Nagyon könnyű volt velük dolgozni. Új ötleteket fogadtak el és szembe akartak nézni a kihívással, nagyon kedvesek voltak. Sok üzletemberrel találkoztam, de itt más helyekkel ellentétben nem kell először fizetni, meg minden. Inkább érdekli őket, hogy megcsinálják, majd megkérik, hogy fizessen, és adjon becsületes árat. Ez egy helyes módja a dolgoknak. Nem minden olyan kommersz, és az érzés kellemesebb.
Alentejo nap alatt.
CNT. Mondja el nekünk a rutinját. Sokat élsz vidéken?
A.W. Szinte mindig itt maradok. Amikor reggel kinyitom az ablakot és látom, hogy bejön a nap, megvan nagyszerű érzés. És ugyanakkor annyi tennivaló... Ma például sok időt töltöttem a számítógép előtt. Nem ez a kedvenc tervem, de nem tudunk segíteni rajta minden információval és kommunikációval, ami jön. Miután a képernyő előtt dolgoztam, kinyitom az ablakot, és elgondolkodom ezen a természeten. Nem lenne ugyanaz, ha az üveg mögé néznék, és egy olyan szürke és sötét napot látnék, mint maga a képernyő.
CNT. Sokat sétálsz?
A.W. Igen, próbálom egyensúlyozni a dolgokat. Kimegyek és megpróbálok többet sétálni. Azzal, hogy van néhány hektárom itt a földön, megvan erre a lehetőségem. Még akkor is, ha csak tíz perc séta. Olyan békés. Minden nap, amikor lemegy a nap Elgondolkodom a naplemente gyönyörű színein. És a kilátás messzire, nagyon messzire nyúlik. Látható az üres föld széle, épületeknek nyoma sincs. Nem látok épületeket a ház egyik oldaláról sem. Ez itt az életem luxusa.
CNT. És az alentejói konyha?
A.W. Épp ebédeltünk. Ma szardíniát és garnélát ettünk. Nagyon nagyon jó. Szeretem a garnélarák egyszerű főzését, aminek itt más íze van. Az étel itt egyszerű és jó, mint néhány grillezett szardínia kevés sóval. A garnélarák pedig egyszerűen főzhető vagy süthető. Aztán persze ott van a „bacalhau”.
CNT. Szereted a tőkehalat?
A.W. Igen, mert minden alkalommal, amikor máshogy eszik, végtelenül főznek. Lehet sütőben, rizzsel, salátának... Nem számít, hogyan főzöd, mindig finom.
CNT. Nos, sok külföldi nem szereti a tőkehalat.
A.W. Szerintem a tőkehal elengedhetetlen ahhoz, hogy tudd, szeretsz-e itt élni vagy sem. És imádom.
CNT. És a tenger gyümölcsei? Láttam egy képet, amin barnát eszel.
A.W. Barnacles! Elsőre a megjelenése miatt kihívás, de az íze nagyon kellemes, zsenge, zamatos. A tenger gyümölcsei általában nagyon jók itt, de én különösen szeretem a halpörkölteket. És hogyan főzik a halat magának a hal fejének felhasználásával. van egy kicsi étterem a tengerparton, Nazaréban, hívott – Ó, Louis. Nagyon jól főznek. Olyan, mint egy család. Minden alkalommal, amikor ugyanazt az ételt rendeli, egy kicsit másképp adják.
Ez a család, nem? Igazából nincs panaszom, mert a nyugati ételeknél néha van egy fix elképzelés. Ha az Egyesült Államokban élsz, eszel salátát vagy valami hasonlót, de nem itt, itt tényleg nagyon változatos házias konyha található . És mindez helyi, különböző összetevőkkel, amelyek attól függően változnak, hogy hol tartózkodik.
Itt Alentejoban napközben süt a nap, éjszaka pedig hideg , amely lehetővé teszi a gyümölcsök és zöldségek olyan jó ízét. A kertünkben van néhány gyümölcsfa. Például a narancsfák és a datolyaszilva. És más zöldségeket is termesztünk. Továbbá, ahogy mondtam, Sokat járunk a piacra.
CNT. Már utazott Lisszabonba és Portóba.Mit gondolt?
A.W. Porto és Lisszabon nagyon különböző városok. Az éghajlat például nagyon eltérő. Itt is Alentejo ezen a részén ahol ellenőriztem, hogy van-e Európa legmelegebb helye nyáron. Majdnem öt-tíz fokkal melegebb van, mint máshol, szóval a barátaim viccelnek van még melegebb hely, a Szahara . Néhány nap túl meleg itt, de én szeretem.
CNT. Nem bánod a meleget?
A.W. Nem, nem bánom, mert száraz és nem állandóan meleg. Az éjszaka hűvös, mindig fúj egy kis szél, és általában takaróba burkolózva kell aludni. Imádom. Jól esik nekem, hogy nem párás, és arra emlékeztet, ahol felnőttem, Xianjiangban.
CNT. Mi a véleményed Portóról?
A.W. Gyönyörű és nagyon különleges. Lenyűgözött a Serralves múzeum. Még soha nem volt ott kiállításom. Összerakták ezt a kultúrát, és nagyon jól csinálták. És büszkélkedhetnek azzal a nagyszerű kerttel.
CNT. Meglátogatta az art deco villát?
A.W. Igen, teljes egészében meglátogathattam. Építészete kifogástalan , és a tulajdonosnak erős ízlésű embernek kellett lennie, amit nagyszerűen kifejezett. A Casa Serralves az art deco nevezetességévé vált hogy a Serralves Alapítvány nagyon körültekintően gazdálkodik.
Ai Weiwei a háza teraszán található, az építészetet egyértelműen Alentejo befolyásolta, és Montemor-O-Novo közelében található.
CNT. Mivel maga is építész, mi a véleménye az olyan portugálok munkáiról, mint Álvaro Siza Vieira?
A.W. Ó imádom! Régóta követem az építészetét. Mélyen lenyűgöz a munkád. Elmentem ebbe az étterembe, Chá da Boa Nova háza, nem messze az uszodától (Piscina Municipal de Leça da Palmeira) és éreztem a gondolatait. De a modernsége az, ami szembetűnő. És olyan fiatal volt, húsz éves volt! Elképzelni, hogy megadják neki ezeket a lehetőségeket, és olyan jól kifejezi magát... Csodálatos dolog szabadságot adni egy 30 éven alulinak, hogy megvalósítsa elképzelését. Ez tehát azt jelenti, hogy nem csak ő, hanem a társadalom is elég nyitott volt erre.
CNT. Milyen benyomást kelt a jelenlegi portugál társadalom?
A.W. Az itteni emberek őszinték és nagyon jól ismerik a kultúrájukat, mert bíznak az életstílusukban, ami annyira egyedülálló. Nem szégyellik, büszkék hagyományukra. Itt kényelmesek. Ez fontos. A nagyvárosokban az emberek meglehetősen bizonytalanok és tétovázók. És ideges. Az itt élők nyugalmat árasztanak, tudják, mit csinálnak. Nagyon biztonságban érzem magam ebben a környezetben, egy olyan társadalomban, amelyet ennek keveréke gazdagít
CNT. Nem gondolod? Ez multikulturális?
A.W. Ha alaposan megnézed, azonnal láthatod. Nem tudom mikor és hogyan, de vannak Nagyon keveredik más kultúrákkal. Vannak esetek, amikor elhiheted, hogy New Yorkban vagy. A különbözőséggel foglalkozó emberek hozzáállása annyira semleges. Szerintem ez nagyon pozitív, és olyasmi, ami nem történik meg olyan országokban, mint pl Németország, Franciaország és Anglia , ahol láthatod, hogy az emberek valamelyik csoporttal sznobok, vagy lenéznek másokat. Nem itt. Ez nagyon fontos. Ez elfogadás. Jól elfogadják. Azt hiszik, hogy része vagy.
CNT. És szeretnek idegen elemeket beépíteni a kultúrájukba. nem gondolod?
A.W. Talán. Mert most sok kínait integrálnak (nevet).
CNT. A portugálok például Kínában, Afrikában és Indiában éltek, és beépítették e kultúrák elemeit. Az élelmiszerek esetében ez bizonyos összetevőkben is megfigyelhető.
A.W. Még a cukor is (nevet).
CNT. Vagy a porcelán. Nézd meg a Vista Alegre-t, egyértelmű kínai befolyással. Vagy az építészet. Például egyes hagyományos tetők formája kínai lehet, igaz? Pagoda stílusában?
A.W. Igen ez így van! Még itt is, amikor a barátaim jönnek, és meglátják a ház tetejét, azt mondják: "Te tervezted a tetőt?" Mondom nekik, hogy nem, ez már így volt. Nem tudom, miért van ilyen formája.
CNT. Mert a 15. és 16. században a portugálok bejárták a világot, és sok mindent, amit külföldön láttak, beépítettek kultúrájukba.
A.W. Ez kétségtelenül a 15. század globalizációja volt. És ez portugál volt, igaz.
CNT. Ajánljon nekünk egy múzeumot.
A.W. Meglátogattam egy újonnan megnyílt lisszaboni múzeumot, és lenyűgözött. úgy hívták BMAD (Berardo Art Deco Múzeum). Az art deco kollekció és a részletek lenyűgözőek voltak.
CNT. Kíváncsi vagy Portugália más területeire? Például Madeira szigete?
A.W. Azt sem tudom, hol van Madeira (nevet). Olyan vagyok, mint egy paraszt, aki a kertet gondozza. Most például szeretném megváltoztatni, legyen egy botanikusabb kert pázsit nélkül. A fű olyan unalmas! Szeretnék több természetes, helyi növényt rakni. Különböző típusú növények. Nem akarom ezt az egységes füvet. Ez nem egy Lincoln-emlékmű, ez Portugália (nevet). De csak egy éve költöztem ide, és mindenhez idő kell. Kell néhány év, hogy jobban otthonom legyen. Időbe telik.
Meg kell értenie, hogy a türelem egy mezőgazdasági társadalomból fakad. Mert mindenhez, amit megtermelsz, idő kell. A mai embereknek nincs türelmük és ha a városban élnek, másnap választ akarnak kapni. És mit kapnak? depressziós legyen Ez az egész koncepció megőrjíti az embereket. Minden nap új e-mailek, válaszok és az azonnali válaszadás kényszere. Persze túlzok, de ami igazán jó itt lenni és élni. Türelemmel. Hadd dolgozzanak.
CNT. Látom, van egy nagy ketrec néhány madárral. Szereted itt a madarakat?
A.W. Az igazság az, hogy nem, de már voltak. Ha itt él, azt szeretné, ha a természet és az állatok körülvennének. Vannak tojótyúkjaink és rókáink is Szinte minden nap jönnek. Egy nap elvittek hét csirkét! A rókák azért jönnek, mert van élelem, és még a nem agresszív kerítések építésével is folyamatosan jönnek.
Vannak vakondok és disznók is . A szomszédunknak szamara van és sok tehene. Az igazság az, hogy ez termőföld. Is sok a béka és néhány kígyó, de nem mérgezőek. Soha nem öljük meg őket, ha a kertbe jönnek, csak mozgatjuk őket. Tudod, ez az ő földjük. Ehhez a helyhez tartoznak. Csak utazók vagyunk, átutazunk.
CNT. Tudom, hogy a költészet nagyon fontos számodra, különösen édesapád miatt. Volt alkalmad felfedezni a portugál költészetet?
A.W. Adták nekem egy verseskönyv és egy Saramago is , de még nem volt alkalmam elolvasni őket.
CNT. Úgy gondolom, nagyon elfoglalt voltál a munkáddal.
A.W. Igen, de ez nem túl jó kifogás, igaz? Tudod, az életem amúgy is költészet, szóval... Saját költészetet készítek.
a séta.
CNT. Írsz verset?
A.W. A munkám a költészetem. Akár tetszik, akár nem az élet költészet . És ez mindig meglepetést okoz nekünk, és meglepetésként fog végződni.
CNT. Nem gondolod, hogy ennek az országnak megvan az a szelleme, lásd az élet költészetét?
A.W. Nekem, a természettel való kapcsolat Portugália legerősebb pontja . Apám élete során három-négy hosszú verset írt a napról. Érzem, mennyire hálás volt, és mennyi mindent kapott a naptól. Tisztelem őt, amiért ezt tette. A költők mindig a napról beszélnek. Ez egy klasszikus téma. Mindig emlékeztetnünk kell magunkat állapotunkra. A nap életet ad nekünk, egy olyan csodát, amely nem feltétlenül lesz így a jövőben. A nap nagyon melegíthet, igaz? És az élet, tűnj el.
CNT. Ez az emberi lény törékeny állapota.
A.W. Nagyon törékeny. Szerencsések vagyunk, hogy még itt lehetünk. És arra gondolni, hogy az emberek hogyan zsákmányolják ki ennyire a természetet. Szörnyű, hogy csak a haszonszerzésre van a vágy. Mindent tönkretesz.
CNT. Már fizetünk érte.
A.W. És ez öngyilkos. Megérdemeljük, hogy fizessünk, mert ez túl sok. A természet ennyit nem bír el. Annyi faj, hogy egyszerűen eltűnnek. Úgy tűnik számomra, hogy nem olyan bonyolult megérteni ezt az egyszerű tényt. Ha veszel egy kicsit, akkor jó. De ha túl sokat veszel be, akkor nem. És különben is, minek ennyiért?
CNT. Ez így van, és ha egyszerűen élsz, hozzájárulsz a javításához.
A.W. Az egyszerűség a legmélyebb filozófia, amelyet az emberi lény követhet és megérthet. Egyszerű életre van szükségünk. Nem gondolhatod, hogy túl okos vagy, hogy megcsalhatod a természetet. Mintha trükköznénk a játékban. Mi a helyzet a háborúval és a hasonló borzalmakkal? Mélyen belül, rájövök olyan egyszerűnek kell lenni, mint a becsületes parasztok. Vannak, akik kigúnyolják őket, de ők a legbölcsebbek.
Attól eltekintve a szeretett macskáidat , Weiweinek kutyái vannak, d egy helyi fajta, Rafeiro Alentejano kölykei. „Két hónaposak, és imádom őket” – mondja. „Nagyok lesznek. Ők egy nőstény és egy férfi. Napközben sokat alszanak, éjjel pedig a házat figyelik. Ez szép." Jóban vannak a macskáiddal? – Próbálkoznak…
Ai Weiwei 15 740 lakosa
A művész és immár illusztris szomszéd nem tette fel Montemor-O-Novo-t a térképre... mert aki ismeri Alentejót, az tudja, hogy Montemor-O-Novo Már nagyon jól a helyére került. És nem csak azért Meg kell állni az A6-os úton – a Badajozt és Lisszabont összekötő autópálya – túl a kötelezően Evora, Világörökségi város harminc kilométerre található.
Valójában, A 15. és 16. században Montemor-O-Novo különböző királyok rezidenciája volt. , amely akár nyolc kolostor és négy plébánia alapításával idehozta az egyházat. Ebből a dicső múltból megmaradt ma is egy gyönyörű kastély, amely uralja a várost felülről, a Saudacao kolostor , barokk csempés portikuszával, az Irgalmasság temploma , amelyben egy 15. századi polikróm márvány Pietà található, vagy a Kálvária templom , 18. századi sekrestyével teljesen csempézett az ikonikus portugál dísz nagyobb dicsőségére.
De van még ennél is több: Montemor-O-Novóban található L'AND Vineyards, Portugália egyik leglenyűgözőbb szállodája, gasztronómiai és borászati célpont – étterme Michelin-csillagos –, melynek üvegtetős lakosztályaiban elgondolkodhatunk a tiszta és tiszta égbolt, amely Ai Weiweit szerelmessé tette. Ugyanez fog történni veled is.